Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937

tinae) és szigorította, hogy1 a pápaválasztások menetét a jövőben gyorsítsa. Sajnos, a kardinálisok pártoskodása miatt az egyháztörténelemben ezután ismét olyan korszak vette kezdetét, amely az egyházra csak újabb megpróbáltatást hozott.

VI. Kelemen — Licet in constitutione — bullájával ismét enyhített X. Gergely rendeletén. A conclave termét e határozat értelmében egyes cellákra osztották, a kardinálisoknak pedig a conclavéban bővebb táplálkozást és két szolgának bevitelét is megengedték. Ez az intézkedés adta meg a conclave megtartásának ma is érvényben tevő rendjét.

VI. Kelemen halálát követő conclavéban újdonsággal találkozunk: a választás előtt a kardinálisok capitutatio-kát, választási pontozato- kat állapítottak meg s ezeknek megtartására minden kardinális megválasztása esetén esküvel kötelezte magát. Ezeknek révén érték el a kardinálisok hatalmuknak tetőpontját, de személyük egyházias érzületükre vonatkozólag súlyos kritikát érdemel e választási pontozatok miatt. Nagyobb volt bennük a gyarló és önző ember az egyházi férfiúnál. Nem különös, ha VI. Ince Sollicitudo szóval kezdődő bullájában megválasztásának capitulatio-it ama megokolással vonta vissza, mert azok a pápa Istentől nyert főhatalmának ellentmondanak — ezért érvénytelenek.

Így küzdött e korszak pápaválasztásainál (XIV. század) a divinum- mal a humanum az Úr Jézus rendelkezésével ellentétben. A jövő korszak megrázkódtatásának (a nagy egyházszakadás) főokát emez önző törekvések között kell keresnünk s a korbeli kardinálisok rovására kell írnunk. Ez időtájt, XII. Gergely választásánál esik szó először a szavazólapokról, de már nem újságként említik azokat.

A Konstanzban megtartott egyetemes zsinatnak egyik érdekessége, hogy a szakadás megszüntetését eszközlő pápaválasztáson a kardinálisok a zsinat tagjaival együtt ejtették meg a választást. A választó zsinati tagoknak száma azonban nem múlhatta felül a kardinálisok számát.

A XV. század második felében megejtett választásoknál a választási pontozatok ismét előtérbe jutnak. A humanizmus szelleme sokat rontott a kardinálisok egyházi érzületén s ezek a capitulatio-k erejénél fogva nem akartak a pápában mást látni, mint a kardinálistestületnek tiszteletbeli elnökét. Lelkületűk elferdült erkölcsi érzékét mutatja VI. Sándor megválasztása egyebek között, akinek trónralépését a hatalom és a pénz fényes ígéretei tették lehetővé, s Borgia Rodrigó minden egyházias érzület híján a pápai trónhoz juthatott.

A XVI. század pápaválasztásainál kezdenek érvényesülni a különböző nemzetek politikai törekvései. A kardinálistestületben különféle behatások miatt nemzeti és politikai érdekcsoportok keletkeztek. A különböző nemzetiségű kardinálisok pártjai az illető nemzetek szuverénjeinek exponenseiként tűnnek fel s a pápaválasztásnál nemzetük uralkodójának felfogását és érdekét törekedtek megvalósítani. Az uralkodók rokon vagy ellenszenve valamely jelölt személye ellen a kardiná- lispártárnyalatokban jut kifejezésre. A veto, vagy az exclusiva kezdi meg szerepét a pápaválasztásokon a kardinálisok eme ténykedése következtében.

II. Gyula pápa — Cum tam divino — constitutio ja az e korbeli pápaválasztásokon szokásos simonia mellett a választásra befolyással levő állami és politikai törekvéseknek is útját akarja vágni.

VII. Kelemen megválasztása annyiban érdekes, hogy választásának