Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937

17

(1523.) conclavejában találjuk meg a később oly gyakran alkalmazott adoratio-k (lábcsókmegadás) által történt választások kezdetét.

III. Gyula conclavet szabályozó bullája, amelynek azonban kihirdetését a pápa halála megakasztotta, azokat a visszaéléseket akarta megszüntetni, amelyek az utóbbi conclaveban napirenden voltak.

IV. Pál pápára várt a conclavetörvény ellen elkövetett újabb vísz- szaélések (a kardinálisok hirtelen adoratio-ja, a konklavisták nagy száma stb.) megszüntetésére irányuló rendelet kiadása. A pápaválasztás gyors megkezdésére és kánonszerző lefolyására vonatkozólag — Cum secundam — kezdetű bulláját adta ki (1558.). Másik bullájában az eretnekség és szakadárság gyanújába esett kardinálisokat aktiv és passzív választójoguktól fosztotta meg.

IV. Fiús — In eligendis — bullájában (1562.) a pápaválasztás ama pontjaira volt tekintettel, amelyekre nézve éppen abban a conclaveban történtek visszaélések, ahonnan ő a pápai trónra lépett. IV. Pius X. Gergely decretumának rendelkezésére visszamenve, előírja a conclavenak a pápa halálától számított tíz nap elteltével való megkezdését. A választási pontozatokra semmi figyelmet sem szabad fordítani. Minden nap egy szavazás tartandó és ez után megengedett az accessus. A conclave elzárását a legszigorúbban kell megvalósítani és ellenőrizni s ennek helyiségei felett, alatt vagy mellett levő szobákban a tartózkodás szigorúan tilos. Konklavisták fejedelmek ügynökei, szolgái, íoldesúrak vagy hivatalnokok, kardinálisok fitestvérei vagy unokatestvérei nem lehetnek. A konklavisták (a választó kardinálisok kísérői), ha egyszer a conclave- ból kimentek, vissza oda nem térhettek.

IV. Pius — Prudentis patri familias — kezdetű constitutioja a trienti zsinatra való tekintettel azt a rendelkezést adta ki, hogy a kardinálisoknak a pápaválasztást Rómában kell megtartaniok, s a választás a kardinálisok kizárólagos joga, nem pedig a zsinaté. IV. Pius intézkedésének azonban az a hézaga, hogy nem szabja meg, — titkos vagy nyílt legyen-e a szavazás.

XV. Gergely — Aeterni patris — kezdetű bullája (1651.) az adoratio és a nyűt szavazás útján való választás ellen irányul. Ezzel a rendelkezéssel nyerte a conclavetörvény végérvényes szabályozását, mig azt X. Pius — Vacante Sede — constitutioja hatályon kívül nem helyezte.

XV. Gergely idézett bullája a conclaveban a pápaválasztás három módját engedi meg. Az első rendes mód a titkos scrutinium s a vele kapcsolatos és ugyancsak titkos accessus. A választásnak másik megengedett, rendkívüli módja — amikor a kardinálisok a pápaválasztást minden előzetes tárgyalás nélkül, mintegy a Szentlélek sugalmazására — quasi per inspirationem (per acclamationem) végzik. A harmadik mód szerint a választást compromissum útján ejtik meg, azaz, a kardinálisok a választás jogát néhány kardinálisra ruházzák át. A rendelet szerint, ha a választás scrutinium útján történik, naponta két scrutinium lehet — egy délelőtt s egy délután és minden scrutiniumot — ha eredménytelen — azonnal accessus követ. A bulla nevezetes intézkedése a tizennyolcadik paragrafus, amely megtiltja, hogy a kardinálisok a fejedelmek inclusio-jára vagy exclusio-jára tekintettel legyenek. Ez a paragrafus a formalis állami exclusiva ellen határozott tilalmat foglal magában. Ennek a szakasznak létrejöttére okot a politikai hatal-