Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
10 érzülete kizárt a választásnál minden egyenetlenkedést a papság és a hívek között. Az üldözések alatt a hívek száma az egész római birodalomban tetemesen megnövekszik. A mártírok vére a kereszténység magja lett Tertullián szerint. Ekkor a római birodalom tartományaiban a pöspöki székeket választás útján töltik be. A pápai szék betöltésének módja szintén a választás volt. Sajnos, hogy a harmadik században a választás miatt már szakadás állt be. A pártoskodás szelleme kezd érvényesülni, amely a kereszténység tiszta életét megrontja. Sz. Cyprián levele szerint a keresztény község a választó, a választásban azonban a papságé a főszerep. A választás a szomszéd püspökök vezetése mellett történik. S mert a római egyház szerpapjai és áldozópapjai csaknem mindannyian Rómából és annak környékéről valók — s ezek sorából választották a pápát hagyományos szokás szerint — az első századok pápái nagyobb részben rómaiak. A pápaválasztás idejét pontosan még nem határozták meg, de az elhalt pápa temetése után hamarosan megejtették. S jogszokássá alakul, hogy az ostiai püspök szenteli fel a megválasztottat az albanói és a portói püspök segédlcezése mellett. A negyedik század derekán a pápaválasztásnál ismét zavarok keletkeztek. (Damasus, Ursinus választása.) S mert az egyház üldözésének megszűntével a megváltozott viszonyok új helyzetet teremtenek, a pápaválasztásnál új hatalmi törekvések érvényesülnek. A császár és a nép az egyház kebelébe tér. Ettől az időtől kezdve érvényesül a választásoknál a hívek helyett az előkelők befolyása. A pápaválasztás politikum kezd lenni s megindul a pápai szék betöltése körül a hatalmi törekvések célzatossága. A császárok előtt már nem közömbös a pápaválasztás, ezért befolyásukat hivatalnokaik révén törekszenek érvényre juttatni. Közben a senatus is érvényesülési teret keres. A kereszténység terjedésével a pápaválasztásra való befolyás igénylése mind kiterjedtebb lesz. A vitás választások alkalmával a császár a döntő bíró. Honorius császár idevágó rendelete bekerül az egyházjog törvénykönyvébe s ez a választás érvényességének alapjává a választók egyetértését teszi s a megválasztásból kizárja azt, aki az egyházi rendnek nem tagja. A pápaválasztásnak ez az első törvénye, s ennek okát a kor viszonyaiban kell keresnünk, amint a későbbi intézkedések magyarázatát is a korszerű szükségletek kielégítésében találjuk. A választás joga az erre jogosultak hatalmában marad s isteni határozatként érvényesül. Az ötödik század végén a világi hatalom különös törekvésével találkozunk: a pápaválasztás érvényességét beleegyezésétől akarja függővé tenni. Ettől a kortól kezdve mindig gyakoriabbak a világi hatalom beavatkozásának az esetei. A nyugatrómai birodalom bukása után a bizánci császárok lettek Itália névleges urai, akiktől a rómaiak a népvándorlásból a történelem színpadára vetődő népek ellen a védelem minden reményét várták. Természetes tehát, hogy e korszak pápái trónraléptiik után megválasztatásukat a bizánci császároknak bejelentették. Symmachus pápa alatt (499. márc.) hozzák a pápaválasztásra vo
