Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
9 Nem feledhetjük, hogy királyságunk közjogi hatalmának forrását, a szentkoronát a pápaságtól kaptuk. Nemzeti történetünkbe vésett letagadhatatlan igazság, történeti tény, hogy nemzetünk nagy megpróbáltatásai között a segítő támogatás az örök, hű szövetséges, a pápaság részéről érte mindig a magyart. Figyelmen kívül hagyhatnék Giovanni Perrone nemzetünkre joggal alkalmazható szavait — hogy a pápaság mennyi jóságnak, mennyi nagyságnak adta tanújelét, hacsak emberi szempontból nézzük is azt? Nekünk ez a tudat enyhülés a megpróbáltatásban, remény a váltakozó bizonytalanságban és segítség a szükségben. Történeti alapok okolják, hogy ebben a magyar szentesztendőben sok nemes érzelem irányíthatja tekintetünket a pápaság felé. E magasztos, isteni rendelésen alapuló pápaság képviselőjének megválasztása mindig aktuális korkérdés volt. A következőkben ez istentől rendelt hatalom közlésének különböző korokban dívó formáit, azaz, a pápaválasztások történeti módozatait leltározzuk. * * * Krisztus Szent Pétert tette az egyház fejévé s a földön alapított egyházában főnökséget (Primatus) rendelt. Ebben a főnökségben, mint a hierarchiai láncolat első és utolsó tagjában összpontosul minden tanítói, kegyelemosztói és kormányzói hatalom. Ez az egyház szervezetének középpontja, ahonnan minden tevékenység az egyház céljának megvalósítására szétárad. Ebben a tételben találkozik a historicum és a catholicum. A pápaság nem volt Sz. Péteruek fizikai személyéhez kötött, mert azt Krisztus az egyház egysége végett örök időkre alapította. A keresztény világ Sz. Péter halála után a római püspököt tekintette utódjának s így a római püspök, akit kizárólagosan pápának neveznek a IV. századtól, ennek a főhatalomnak alanya. Ez a tétel az egyházban hitágazat, az egyházjogra pedig meg nem változtatható alapigazságul szolgál. Mint marad fenn azonban ez a főhatalom, mint származik át az utódokra, azaz, mint töltik be a római püspökiszéket, ennek meghatározása nem az Úr Jézus rendelkezésén alapszik, hanem emberi jogon s külső történeti tényként különböző és történeti fejlődésnek alávetett. Az első pápát Krisztus választotta. Sz. Péter halála után caesareai Özséb szavai szerint az apostolok az egyház kormányzását Linusra hízták. Tagadhatatlan, hogy Sz. Péter négy utódjánál a pápai hatalom elnyerésének módját határozottan nem lehet megállapítani. A kutatók a római püspökiszék betöltésének módozatát illetőleg az egyház első századaira nézve csak annyiban egyeznek meg, hogy azt a többi püspökiszék betöltésének módjával azonosnak tartják. A hagyomány szerint az egyház első századaiban a pápát a papság választotta. Természetes azonban, hogy a pápaválasztásra a papság soraiból döntő befolyást csak azok gyakoroltak, akik a hierarchia magasabb fokán állottak. Ezek voltak a primates cleri, proceres eclesíae, a kardinálisok, akiknek hivatása az egyház kormányzása volt. De az egyház első századaiban a papság mellett a választók között már ott találjuk a híveket is. Ezeknek azonban tiszta jámborsága és egyházias
