Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1934
II. Rákóczi Ferenc emlékezete. „Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások.” Ady. A költőnek szavai szolgáljanak jeligéül inai ünnepünkhöz. Zemplén-megyének örök dicsősége, hogy itt született a két nagy szabadsághős: Kossuth Lajos Monok községben, II. Rákóczi Ferenc Borsiban. Kossuth hatalmas szónoklatokkal küzdött az új Magyarországért, Rákóczi fegyverrel a régi Magyarországért. Ma kétszáz éve annak, hogy török földön, Rodostóban meghalt. Emlékezzünk meg harcáról, harcának tanúságairól és személyes érdemeiről. A mohácsi vész után hazánkban Habsburg-házi királyok uralkodtak. Két céljuk volt: a külső politikában a nagyhatalmi állás, a belső politikában az egységes, abszolút kormányzású birodalom. Tervüknek útjában állott az ország középső részét elfoglalva tartó török és az erdélyi fejedelemség. A XVII. század végén a törököt kiűzték, Erdélyt visszafoglalták. Ekkor elérkezettnek látták az időt Magyarország önálló állami életénék megdöntésére. Kíméletlen erővel fogtak munkájukhoz. Országgyűlést nem tartottak, Magyar- ország és Erdély ügyeit német tanácsosok intézték. A töröktől visszafoglalt területen a régi tulajdonosokat nagyobbára kisemmiz- ték, a föld jó részét németeknek, szerbeknek adták. Az adót tízszeresre emelték, a só árát megdrágították. Az idegen zsoldosok vérlázító módon garázdálkodtak. Több katolikus templomot istállónak használtak, a protestánsoktól számos templomot elvettek, papjaikat elkergették. A nemesektől pénzt csikartak ki, a jobbágyokat kirabolták, kínozták, nőkkel, gyermeklányokkal embertelenül bántak. A zsoldosok elől sokan az erdőkbe menekültek és ott fagytak meg. Még Kollonics Lipót esztergomi érsek, a király főtanácsosa is kénytelen bevallani: „a lakosság ínsége elérte a végső határt . . . szabadulást csak a haláltól várnak . . . több helyt hangoztatják, hogy a török uralom alatt jobb dolguk volt“. A Habsburgok iránt teljesen elfogulatlan Szekfü Gyula szerint „a török
