Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1934
14 szőtte biborszin-ruhában... boldogít az egy Sabinum engem.“(c.II.18.) Magasztos eszméket hirdet hazafias ódáiban (c. III. 1—6.). A római férfi eszménye legyen: a vallásosság, a jó erkölcs, az igazság és jellemszilárdság, a hazaszeretet. Lelkesülten szól a római ifjakhoz: „Bajt és nyomorúságot hadd tanuljon kemény tusákban edzett ifjúság!“ és „Dulce et decorum est pro patria mori!“ Édes és szép dolog a hazáért meghalni! (с. Щ. 2.). Meggyőződéssel hirdeti: „Az igaz embert, ki hű s kitartó, Határozatában nem rendíti meg Se kényúr arca, ijesztő, haragvó, Se rosszra késztő, zajgó nép tömeg!“ (с. III. 3.) Horatius szereti a természetet is. Nem egyszer énekli meg az erdőt, a csergedező patakot, a hűs forrást. Ennek remek példája: „0 fons Bandusiae, splendidior vitro . . . (c. III. 13.) »Bandusia-nak kristálytiszta árja, Méltó vagy édes borra és virágra . . .« Erkölcsi elvei közt legszívhezszólóbbak azok, melyek fiúi kegyeletét bizonyítják édes atyja iránt, kinek alacsony származását sohasem szégyenlí, mindig szeretettel és büszkeséggel beszél alacsony származású atyjáról (Sat. I. 6.). Édesanyját úgy látszik korán elvesztette, mert nem tesz róla említést költeményeiben. Külön ki kell emelnünk baráti hűségét és háláját is. Az ódák I. könyvének 3. ódájában kéri a Vergiliust vivő hajót, hogy vigyázzon barátjára és épségben tartsa meg lelkének a felét: „Et serves animae dimidium meae!“ Háláját, baráti hűségét és büszkeségét jótevő barátja, Maecenas iránt gyönyörűen fejezi ki a Carm. I. 1. ódája: )>Maecenas atavis edite regibus, О et praesidium et dulce decus meum . . . Quodsi me lyricis vatibus inseres, Sublimi feriam sidera vertice.« „Maecenas, ős királyok sarjadéka, te. Óh drága büszkeségem, ótalmam nekem! Ha te a lantosokhoz iktatsz engemet, fejem büszkén az égnek csillagait veri.“ Horatius elvei a köztudatba mentek át. Sok verssora, mint szálló ige állandóan ébrentartja és neveli öntudatlanul is a nemzedéket. — Ilyen szállóigék a következők:
