Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1934
iá a züllésnek indult római népet a régi, tisztes római erkölcs követésére és vallásosságra, de szolgalelkűvé soha sem válik. Megírja ugyan megrázó ódáit a rómaiakhoz, de hízelgő, császárimádó soha sem lesz belőle. A köztársaság féríiairól azonban mindig szeretettel emlékezik meg költeményeiben (L. Sestius, Aristius Fuscus, C. Asinius Pollio, Septinius, Pompeius Varus). Maecenas Kr. e. 8-ban szeptember 8-ikán halt meg. Horatius, mint előre megjósolta, (с. II. 17.), hogy nem éli túl meghitt, jóakaró barátját, Kr. e. 8-ban november 27-ikén mint agglegény halt meg, miután előbb Augustusi általános örökösének tette meg. „Egy nap szakad meg mindkettőnknek élte. Esküm meg nem szegem: megyek, megyek, Ha te vezérelsz; el vagyok tökélve, Hogy végső utadon társad legyek.“' Az Esquilinuson Maecenas mellé temették el Horatiust. Hadd legyen a sírban is közel egymáshoz e két meghitt, igazlelkű jóbarát! Lássuk most főbb eszméit, melyeket költeményeiben mesterien kifejezett! Horatius eklektikus volt a filozófiában. Egyetlen egy filozófiai irányhoz sem csatlakozott. Fiatal korában Epikuros tanítványa. Ő maga mondja, hogy Epikuros kondájából való.2 Valójában azonban a kyrenei Aristip- posnak irányát követte, (hedonista), kinek tanítása szerint legfőbb jó: az élvezet. „Carpe diem!“ (с. I. 11.) „Élvezd a napot!“ kiált fel, mert a halállal vége van mindennek, élvezzük tehát az időt, amig lehet! És élete végéig ennek a rabja. Maga írja: „Én nem szégyenlem azt, hogy élveztem, de igen azt, ha nem hagyom abba az élvezetet.“ (Ep. L 14.). Később, amikor fiatalsága féktelensége elmúlik, megfontoltabb elveket hirdet, már a stoikusok iskolájához csatlakozik. Mindenekelőtt int, hogy tartsunk az élvezetekben mértéket. Az „aurea mediocritas“, az arany középszer az ő bölcs elve. Ez megóvja a nyomorúságtól és irigységtől egyaránt: „Auream quisquis mediocritatem diligit, tutus caret obsoleti sedibus tecti, caret invidenda sobrius aula.“ (с. II. 10.) Az aranyközépszer elvéből táplálkozik másik szép elve: a megelégedés erénye. írja: „Sem arany, sem elei ntcsont nem ragyog le házam padmalyáról.. . Nem járok nemes kliensnők keze 1 Az idézetek Csenged J. fordításából vannak. (С. II, 17.) 2 Epicuri de grege. (Ер. I. 4 )
