Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1934
12 „Dura sed emovere loco me tempora grato Civilisque rudem belli tulit aestus in arma . . . Caesaris Augusti non responsura lacertis.“ „De a zord idők elragadtak engem erről a kedves helyről és a polgárháborúi villongás engem, a háborúban járatlant a harcba vitt, olyan fegyverfogásra, mely nem mérkőzhetett meg Augustus Caesar karjaival.“ Horatius tehát Brutushoz, a köztársaság védőjéhez, csatlakozott és ekkor érte őt az a hallatlan szerencse, hogy fiatal kora ellenére Brutus trbunus militumnak tette meg, amely tisztséget pedig rendesen előkelő származású ifjak szoktak elnyerni és amely már a légió vezetésével járt együtt. Ez a rang nagy emelkedést jelentett neki, a libertinus fiának, mert ennek viselése esetleg megnyitotta volna neki az utat arra, hogy curulisi tisztségre pályázzék, persze csak akkor, ha az a párt, amelyhez tartozott, győzött volna. Azonban a philippi csatában Kr. e. 42-ben hazája szabadsága elbukik. Ő belátja, hogy a köztársaságot nem lehet megmenteni. Octavianus, későbbi Augusztus császár amnesztiájával élve, visszatér Rómába. Mivel a polgárháborúban vagyonát is elvesztette és élnie kellett, azért „scriba quaestorius“ lett, pénzügyi Írnok. Ez az állás azonban nem felelt meg magasratörő lelkének, azért, hogy helyzetén javítson és hírt szerezzen magának, ekkor kezdett komolyabban a költészettel foglalkozni. Erre vonatkoznak az Epist. II. 2. 50 skk. „ . . . inopemque paterni Et laris et fundi, paupertas inpulit audax, Ut versus facerem.“ „Miután elvesztettem atyám házát és jószágom, a vakmerő szegénység ösztönzött engem, hogy verseket csináljak.“ Horatius költeményeivel csakhamar sikert arat és megszerzik számára Maecenasnak, Augustus mindenható miniszterének pártfogását, majd később barátságát. Maecenas, a művészek, írók és költők pártfogója, gondnélküli életet biztosít költőnknek. Megajándékozza őt a Rómától nem messze, a Digentia hűs patak völgyében fekvő Sabinumban egy kedves kis falusi birtokkal, ahol Horatius élete legboldogabb éveit tölti, ahol őt maga a „királyi ősöktől származott“ Maecenas is gyakran és szívesen felkeresi. Maecenas révén Augustus császár is megkedveli költőnket, de hiába akarja őt titkárának fogadni, Horatius függetlenségét nem áldozza fel a császár kedvéért sem. Augustus császár felkérésére buzdítja ugyan költeményeiben
