Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1929

5

idegeink és izmaink készségesebben feszülnek az eszményekért vívott csatákra.

Természetes azonban, hogy ilyen lélekujitó, lélek- frissitő hatást csak az igazi nagyságokkal való önkéntes lelki kapcsolódás tud előidézni. A felülről elrendelt és hivatalos apparátussal megrendezett jubileumok nyomán nem kelnek mélyebben szántó lélekmozdulások. Szpon- taneitás és lélekrezonancia nélkül tartott jubileumok olyanok, mint a lepréselt virágok: minden megvan bennök, csak éppen az hiányzik belőlük, ami a virágnak a lelke: az illat és a színek utolérhetetlen csillogása.

Hogyan állunk e tekintetben a Szent Imre jubileummal? A keretek túlságos széthúzása révén nem fenyeget-e bennünket a bensőségesnek szánt ünnep bürokratizálásának veszedelme? Az organizáció és a propaganda szokatlanul nagy méretei miatt nem kell-e féltenünk a centenárium tulajdonképeni célját és lényegét? Sőt még mélyebbre nyúlhatunk kérdéseinkkel. Nevezetesen kérdezhetjük, alkalmas cégér-e Szent Imre neve és egyénisége, hogy odaálljunk vele a kulturvilág elé és bizonyságot tegyünk a keresztény nyugattal való örök és felbonthatatlan lelki egybeforrásunkról? 24 évre terjedő rövid életében találunk-e elegendő számban felemelő mozzanatokat és indításokat, melyek befelé tartalmat, kifelé pedig méltó díszt kölcsönöznek a világraszólónak tervezett centenáriumi ünnepségnek? Mert ezen fordul minden. Ha mi magunk és mások előtt nem tudjuk méltóképen megokolni, szolid és helytálló érvekkel alátámasztani ünneplésünket, akkor az egész Szent Imre jubileum nem több idegenforgalmi trükknél, mely talán alkalmas lehet néhány ezer idegen idecsalogatására, de semmiesetre sem alkalmas több bensőség és mélység után esengő lelki igényeink kielégítésére. Még kevésbbé önbecsülésünk fokozására.

De szerencsére nem igy áll a dolog. A liliomos herceg rövid élete és napsugaras egyénisége olyan meg-