Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1929
6 kapóan gazdag lélekemelő motívumokban és indításokban, hogy méltán hívhatjuk föl rája az eszmények iránt még teljesen el nem tompult embermilliók figyelmét. A szóbaj öhető motívumok közül elsőnek a történeti szempontot említjük. Tudnunk kell ugyanis, hogy Szent Imre hercegnek nagy és jelentős szerepe volt nemzetünknek lélek szerint való krisztianizálásában. Természetesen nem abban az értelemben, mintha hithirdető módjára föl és alá járta volna az országot és élő szóval hirdette volna az evangéliumot. De erre nem is volt szüksége. Hiszen tudjuk, hogy vannak néma apostolok is, akik szépen és meggyőzően csengő szavak helyett inkább életök berendezésével és cselekedeteikkel szolgálják az igehirdetés és lélekmentés szent ügyét. Ennek a némaságában is ellenállhatatlan erejű apostolkodásnak megkapó leírását találjuk felejthetetlen Gárdonyi Gézánk klasszikus szépségű történeti regényében, az Isten rabjaiban. A regény befejező részében a kevéssel előbb elhalt Margit szoror megjelenik Jancsi fráternek, aki semmiképen sem tudja megérteni, a kolostorban folytatott szigora önsanyargatását és felfedi előtte életének rejtett értelmét. „Jó fráter, kezdi beszédét — miért homályos néked az én szenvedésem? Nem láttad-e, mily romlottságban él ez a nemzet? Mily állatiságba sülyedtek a dús főnemesek? Nem láttad-e mennyien jöttek a cifra- kevély és elhízott asszonyok a Szigetre ékszerekkel terhelten, mint a Máriátlan zsidóasszonyok. Jöttek, jöttön jöttek, jártak az én meglátogatásomra. Nem láttad-e, hogy megindulnak az én alázatosságomon, az én szegénységemen, az én ájtatosságomon? És nem láttad-e, mint hozzák el az ország minden részéből gőgös leányaikat, hogy az én példámra Isten felé nézzen legalább egy tagja a családnak? Nem láttad-e, hogy azok a leányok hogyan forgatták még a klastrombán is szülőik rangját, vagyonát, pompáját az elméjükben? S hogyan indult meg a lelkűk a
