Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1929
8 gatása tehetetlen volt velők szemben. A keményfejü és konok magyarok egy vállvonással elintézték a dolgot. „Eh, ez csak olyan papos túlzás, melyet a magyar ember természete nem bir meg.“ Ezért, bár szívesen hallgatták a hithirdetők beszédjét, példájok követésére nem igen buzdultak. Mire azonban hire kelt, hogy Imre herceg, a nagyhatalmú István király egyetlen fia és majdan örököse ott fent az esztergomi várban úgy él, mint egy hittérítő barát: ciliciumot hord, böjttel és vezekléssel sanyargatja magát s még éjszaka is szent zsolozsmákat zengedez, akkor sok megkérgesedett szivü magyar gondolkodóba esett és megdöbbenve mondotta magában: „Talán mégis csak igazuk lesz az idegen barátoknak, kik lépten- nyomon azt hirdetik, hogy nem elég csak keresztény módon hinni, hanem keresztény módon is kell élni. íme, itt van ez a fiatal, rózsaarcu herceg: ez gazdagabb és hatalmasabb s törzsökösebben magyar bármelyikünknél és lám mégis gyökeresen elfojt magában minden pogány érzést és gondolatmegmozdulást és még atyjauránál is szigorúbban követi az idegen papok által sürgetett életelveket. Valóságos szent; lénye csak úgy sugárzik a jóságtól és kegyességtől. És amellett egész ember. És izig-vérig magyar. Talán mégis csak az ő kereszténysége lesz az igazi kereszténység s nem az én öszvér hitem.“ És az eldobott kő nyomán támadt hullámzás egyre szélesebb gyűrűket vetett. A királyi példa egyformán megtalálta útját az előkelők házaiba és a szegények viskóiba s egyformán beszéltetett magáról a Tisza árterületének füzesei alatt, a Bakony rengetegeiben és a Balaton halászbokrai közt. A királyi aszkéta életszentségének hire jóillatu kenet módjára terjedt tovább és tovább s ahová eljutott, felgyultak tőle a szemek, ki- tüzesedtek az arcok és szent eltökélésekre gerjedtek a szivek. Imre herceg fokonkint olybá lett, mint a tartóra
