Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1928
3 Dr. SEBES FERENC. A magyar kegyes-tanítórend élére az elmúlt év nyarán új vezető került, Az új rendfőnök, dr. Sebes Ferenc aránylag még fiatal ember, 1883 ápr. 8-án született Vácott jómódú és közbecsülésben álló polgári családból. Középiskolai tanulmányait szülővárosa ősi piarista kollégiumában kezdte. Ott, a nagymúltu intézet ódon falai közt és árnyékos udvarán élte le a kisdiák apró gondokkal és önfeledt boldogsággal átszőtt napsugaras életét, ott döbbent rá a nagydiák ébredező problémáira. Lelkét ott ihlette meg a kalazanciusi célkitűzés fönséges szépsége, szivében ott fogant meg és izmosodott egész életre kiható szent elszánássá a piarista hivatás. Mint egykoron Kai. Szent József, ő is habozás nélkül követte a lelkében felzsongó szózatot: „Tibi derelictus est pauper, orphano tu eris adiutor“ s a hetedik osztály elvégzése után, 1900 aug. 27-én a piarista rend tagjai közzé lépett. Miután az egy évig tartó próbaidőt a váci noviciátusban sikeresen kiállotta, középiskolai tanulmányainak befejezésére a rend kecskeméti gimnáziumába, majd innét főiskolai tanulmányokra a budapesti tudományegyetemre került. Az egyetemen hajlamának és szive titkos vágyának megfelelően a theologiai kar hallgatói közzé iratkozott. Theologiai tanulmányait mintaszerű odaadással és lelkiismeretességgel végezte s később Marcionizmus c. felavató értekezésével (Budapest, 1913) a doktorátust is megszerezte belőlük. A fiatal theológust, aki az egyetemi tanfolyam végeztével az áldozópapi méltóságot is elnyerte (1906 júl. 2), elöljárói a rend legjobb hirü vidéki intézetébe, a szegedi városi gimnáziumba rendelték, melynek sajátos egyéni arculata, gazdag tradíciója és tarka diákserege páratlan lélektágító és szemnyítogató hatással voltak rája. De nem sokáig élvezhette e hatásokat, mert elöljárói már egy év múlva egy sokkal kényesebb, nagyobb körültekintést igénylő és nagyobb felelősséggel járó bizalmi állásba szóllították: őt bízták meg a kecskeméti gimnáziumba járó rendi növendékek lelki és tanulmányi ügyeinek irányításával. Négy évet töltött e nehéz és sok bölcsességet kívánó pozícióban. Utána Kolozsvárra (1911/12) majd Szegedre távozott (1912 13 —1914/15). Mivel mindkét helyen kizárólag az iskolának élhetett, bőséges alkalma nyílott
