Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1928
4 az iskola benső életének és a díáklélek titkainak közelebbi megismerésére. Ekkor kezdte meg nagyarányú diákpasztorációs tevékenységét, mely innét kezdve állandó kísérője életpályájának. Négy évi szünetelés után azonban a rend vezetősége újból a rendi nevelés szolgálatába szegődtette az ifjú hittanárnak immár megedzett munkabírását és szélesre tágult látókörét: egy évre (1915/16) a kolozsvári Kalazantinum élére állította őt mint prefektust, majd a budapesti új rendház felépülése után az egyesített Kalazantinum lelki vezetőjévé, spirituálisává nevezte ki. Ezen állásában, melyet kilenc esztendőn át (1916—25) páratlan lelkesedéssel és ambícióval töltött be, bő alkalma nyílott korábban szerzett lélekvezetői tapasztalatainak értékesítésére és gyarapítására. E mellett azonban az iskolától sem szakadt el teljesen. Amennyiben módja kínálkozott rá, bőven kivette részét pasztorációs munkájából, Sőt amikor a szomorú emlékű tanácsköztársaság a vallástant kitiltotta az iskolából s tanítását csak magánúton engedte meg, ő a legelsők között volt, akik habozás nélkül levonták az új helyzet következményeit s önként magukra vállalták a magánoktatással járó jelentékeny munkatöbbletet. Közreműködését a bolsevizmus bukása után sem vonta meg, sőt mint kisegítő hittanár újból szervesen belekapcsolódott az iskola életébe és lelkes s odaadó munkájával nem kis mértékben közrehatott abban, hogy a budapesti piarista kápolnában a diák- pasztorációnak sok tekintetben újszerű s a réginél intenzívebb formája fejlődött ki és gyökeresedett be. Teljesen csak az 1924/25. tanév végén vált meg az iskolától, mikor mindjobban neki terebélyesedő rendi elfoglaltsága lehetetlenné tette számára a további maradást. Közben ugyanis bekapcsolódott a rend központi igazgatásába. Dr. Hám Antal rendfőnök megbízásából még 1923-ban átvette a rendi fiatalok nevelési és tanulmányi ügyeinek központi irányítását, Majd két évvel később a rendi káptalan asszisztenssé, rendfőnöki tanácsossá választotta őt. A belülről, a rendtársak részéről jövő bizalmat kiegészítette és nyomatékozta a külső világ elismerése, Ennek szembetűnő megnyilvánulásaként a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem theologiai kara bekebelezett doktorai közé fogadta őt (1926). Ilyen előzmények után ült össze az 1928. évi káptalan, mely a rendi közvélemény ujmutatását követve a nagy tisztességet, de egyben nagy felelősséget is jelentő rendfőnöki stallumba ültette a fiatal asszisztenst. Sebes Ferenc töretlen vonalban fölfelé ívelő pályája a középiskolából indult ki. Egyénisége a középiskolai katedrán bontakozott ki és mélyült el. Mert mint hittanár egész lelkét belevitte a tanításba s a kalazanciusi programnak megfelelően nemcsak az értelmet akarta gazdagítani, hanem a szívre és lélekre is emelőleg igyekezett hatni. Tanítványainak nem tanára, hanem szerető atyja és megértő jóbarátja
