Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1912
4 Intézetünkhöz a folyó tanév elején helyezte őt rendűnk kormánya Kecskemétről, az ő szülőföldjéről, hol egyfolytában 14 évet töltött. Örömmel vártuk körünkbe, ő azonban fájó szivvel. nehezen hagyta el kedves helyét, rokonait, megszokott körét, de azért a magasabb szempontokat mérlegelő intézkedés előtt meghajolt s eljött telve állandóan balsejtelmekkel. Vén fának érzi magát — szokta mondogatni — mely más talajba ültetve át senyvedni fog, ki fog száradni. Mi azonban ismerve lelke fájdalmát, mindnyájan azon iparkodtunk, hogy a testvéri szeretet melegével övezve körül elfelejtessük vele bánatát s megerősítsük azon nem alaptalan reményében, hogy a jövő tanévre ismét visszakerül majd régi, megszokott helyére. Sikerült is felvidítanunk ; régi kedélye, kedve ismét visszatért, melyet azonban két Ízben megzavart 2—3 hétre terjedő betegsége. Január hónapban egy, már ismételt esetben előforduló makacs orrvérzés vette elő, mely teljesen elgyengítette, május hónapban pedig a gyomorban beállott valamelyes geny- nyes folyamat döntötte ágyba. Sejtettük, hogy baja kezd komollyá válni, de hogy a vég oly közel van s hogy egyáltalában betegsége katasztrófával végződjék, még orvosai sem hitték. Közvetlenül a halála előtt való napon nyugdíjaztatása kérvényének ügyét beszélte meg intézetünk igazgatójával, melynek elintézésére azonban már nem kerülhetett sor, elvégezte ezt a kérlelhetetlen sors, mely minden külön folyamodás nélkül örök nyugalomba helyezte szeretett kartársunkat. Halálának közvetlen oka a folytonos hányó inger miatt előállott erőlködésből származó agyvérzés volt. Ha egyéniségéről akarunk nébány szóval megemlékezni, szükségtelen, hogy a „De mortuis nil, nisi bene“ elvet tartsuk szem előtt. Túlnyomó részben csak jót mondhatunk felőle. A történelemnek, mely tárggyal a fogékony ifjú lélek a legszívesebben foglalkozik, volt kiváló képzettségű, lelkes tanára. Tanítványai, kiknek száma 39 év alatt szépen felszaporodott, a rajongásig szerették. Szerették benne a jólelkü embert, a tudós tanárt, a gondos atyát, a lelkes hazafit. Előadásain lelkesedtek,
