Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1912
5 szeretetöket. ragaszkodásukat, hálájokat kedves tanáruk iránt magukkal vitte'k az iskola falain kívül az életbe is. Nemcsak tanította a történelmet, de nem tévesztvén szem elől, hogy az egyszersmind magistra vitae is, a tárgya anyagában fellelhető erkölcsi vonatkozások folytonos kiemelésével állandóan nevelni is törekedett, jellemet fejleszteni, puritán, erős, semmiféle megalkuvást nem tűrő tiszta magyar jellemeket. Ez aztán annál könnyebb volt neki, mert hirdetett, s az életben követett elvei a legteljesebb összhangban voltak; ő maga a megtestesült legtisztább magyar jellem mintaképe volt, mondhatnám, hogy csaknem a sovinismusig haladt e tekintetben. Aminő lelkesedéssel rajongták körül tanítványai, ugyanolyan őszinte szeretettel közeledtünk feléje mi is, kartársai s mindenki, aki csak megismerte. Pedig igen igen sokan ismerték még városunkban is,, ahol pedig alig töltött néhány hónapot. Szerették, becsülték tiszta jelleméért, egyenes őszinteségéért. Oly sok szép, szeretetre és tiszteletre méltó vonás volt benne, hogy ezek mellett az emberi gyengeségek fel sem tűntek nála. Hisz gyarlóság bőven van mindnyájunkban; csak emberek vagyunk. Már első megjelenése érdeklődést ébresztett, mely érdeklődés csakhamar tiszteletté, szeretetté nemesedett. Szerette és értette a tréfát, egyenes, szókimondó természete pedig, mely nem ismerte a kertelgetést, határozottan tiszteletet parancsoló volt, ha néha, esetleg egyéni vonatkozásokban talán némileg bántó, az emberek hiúságát érintő volt is. Ha itt ott tett is megjegyzést, vagy talán ritkán ki is fakadt, szivében a haragot nem ismerte, békülékeny hangjával, jóságos közeledésével iparkodott azonnal mindent ismét rendbe hozni, ügy gondolkozott, hogy: Dixi et salvavi animam meam. Ilyen volt Járvás Mihály, s mi ezt a kiváló, derék, becsületes embert vesztettük el ő benne ; ezért volt oly fájó, keserves reánk nézve gyors elmúlása. Drága halottunk! Legyen e szerény, rövid megemlékezés is jó emléked iránt való kegyeletünk őszinte kifejezése. Nem köteles, konvenciozus kegyelet ez, a legmelegebb érzések, a barát
