Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1912

I.

Járvás Mihály

1853. szept. 28 — 1913. május 27.

Megdöbbenéssel, lélekben elszorulva kell látnunk, hogy szinte megszokottá kezd válni főgimnáziumunk értesítőjében a gyászrovat. Szomorúságot, gyászt hirdető lappal nyitjuk meg ez évi folyamát is. Még leverőbb, lesujtóbb az a körülmény, hogy rövid két év alatt már harmadik esetben váratlanul csapott közénk a kérlelhetetlen halál. Ugyan ki hitte volna szegény megboldogult kartársunkról még a halála előtt való délután is, hogy majd a rákövetkező est sötét leple alatt ott fog már ágya körül ólálkodni, a kérlelhetetlen kaszás, hogy reggelre kelve kioltsa nemes, áldásos életét, megsemmisítve minden, a még hátra lévő éveihez fűzött s boldogságot Ígérő reményeit; elfojtva rideg tiltakozással egy hosszú, 39 évre terjedő nehéz tanári munkálkodás után jól megérdemelt nyugalom után való epedő vágyát; még a lehetőségét sem nyújtva annak, hogy forrón szeretett testvérétől, rokonaitól, társaitól legalább egy meleg kézszoritással elbucsuz- hassék. A kéz, melyet az utolsó, fájdalmas búcsú alkalmával érintettünk, már hideg, merev volt. — Egy óhaja azonban mégis beteljesedett. Visszakerült oda, ahová a szive-ielke vonzotta, szülőföldjére.

De hogyan ?! Nem igy gondolta ő! Üvegfedelü koporsóban. Sokkal rövidebb időt töltött körünkben, semhogy alaposabban megismerhettük volna, s igy méltóképen le tudnók róni vele szemben az elismerés adóját, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megtudjuk, érezzük kit vesztettünk el benne