Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1905
Első kirándulásunk. (1906. április 9.) Első kirándulásunk célja az volt, hogy a Zempléni-sziget- hegység déli, legváltozatosabb részét bejárjuk és igy megösmerjiik. Egy kellemes tavaszi nap reggelén indultunk első kirándulásunkra. Eleinte a Sátoraljaújhelyből Szőlőskére vezető országúton haladtunk, majd erről letérve egy mellékuton folytattuk utunkat a hegység legközelebbi érdekes részéhez, a Hegyközhegy északnyugati lábához. Minthogy utunk közvetlen környezete igen egyhangú volt, felhasználtuk az alkalmat a fizikai földrajz köréből olyan elméleti részek megismertetésére, amelyek a későbbiek megértéséhez szükségesek. És pedig kiindultunk abból a kétségbevonhatatlan helyes elvből, hogy bármit is igazán csak akkor ismerünk meg, ha annak történetét, egész kifejlődését ismerjük: Földünk jelen állapotát, jelen alakzatait szintén csak akkor fogjuk valóban megérteni, ha annak múltját ismerjük, ha annak történetét nyomon követjük, a legrégibb kortól fogva egészen a mai napig. Földünk régmúltját pedig a Kant-Laplace- féle hipothesis világítja meg legkézzelfoghatóbban s igy először is ezzel kell megismerkednünk. A Kant-Laplace, illetőleg a csupán naprendszerünk kialakulását tárgyaló Laplace-féle hipothesis1 szerint eredetileg egy akkora ködtömeg létezett naprendszerünk mai helyén, amelynek véghatára messze túlhaladta naprendszerünk bolygóinak a Naptól való legnagyobb pályatávolságát is. Ez a tömeg, mely Ny. K. irányban forgott, folytonos kihűlésnek s igy sűrűdésnek volt részese.2 A sűrűsödés s igy a térfogatcsökkenés azt eredményezte, hogy a forgássebesség nagyobbodott s ezzel pedig kapcsolatos lett a tömeg egyenlítőjénél a kidudorodás és sarkainál a be- lapulás. Ez a kidudorodás idők folytán elszakadt a tömegtől s gömbalakot öltve Ny. K. tehát az eredeti tömeggel azonos * 8 1 H. Credner: Elemente der Geologie. 5. old. 8 Cogler: A fizika története életrajzokban. II. 55—56. old.
