Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1905
5 irányban kezdett forogni saját tengelye és keringeni az anyatömeg körül. Ez a jelenség többször ismétlődött, s Így kialakultak naprendszerünk bolygói, s e bolygókon történt hasonló jelenségeknek hasonló eredményei lettek a bolygóknak holdjai. Az anyatömegnek megmaradt része, naprendszerünk középpontja: a Nap. E gáztömegek közül csupán annak továbbfejlődését kövessük nyomon, amelyből Földünk alakult ki. E gáztömeg külső része a folytonos hülés következtében cseppfolyósodott, bár azért hőmérséklete még akkor is igen magas volt, s igy hévén folyó lávára emlékeztető megjelenésű lehetett, tehát olyan, a milyet a Kilauea vulkán kráteréban most is láthatunk.1 E folyékony réteg egyre vastagabb és vastagabb lett. Minthogy a hülés egyre tartott, eredménye az lett, hogy a folyékony réteg felülete megkeményedett s ezt, amely idők folytán egyre vastagodott úgy tekinthetjük, mint Földünk szárazulatának vázát, s az ezt alkotó kőzeteket, mint a legrégiebbeket. Hogyha Földünk felületének kihűlése mindenütt egyenlő módon és azonos föltételek mellett történt volna, úgy a megkeményedett rész egy szabályos, külső felületén teljesen sima gömbhéjhoz hasonlított volna. Csakhogy nem igy történt, mert egyes részek gyorsabban hültek le, s igy jobban összehuzódtak, miáltal hatalmas behorpadások keletkeztek, s igy létesültek Földünk felületén az első egyenetlenségek. Egyenetlenségeket eredményezett egyébiránt az a körülmény is, hogy az összehúzódással kapcsolatban repedések támadtak. Ilyen állapotban lehetett Földünk felülete, amikor annak felületén megjelent a leghatályosabb alakitó tényező: a viz. A víz akkor jelenhetett meg Földünk felületén, amikor itt a hőmérséklet 100 C°-nál alább szállott. Borzasztó mennyiségben csapódhatott ki a levegő páratartalmából a viz, amely azután az először keletkezett hatalmas behorpadásokat betöltötte, s igy létesültek főbb vonásaikban a mai nap is meglevő óceánok. De amint az alázuhanó csapadékvíz a behorpadások felé törekedett, mindig a legrövidebb utat kereste, s igy ha repedés állott rendelkezésére, azt felhasználta. De a viz önmaga erejével is rövidítette útját és pedig azáltal, hogy útjában a Föld felszínén levő kisebb-nagyobb kiemelkedéseket lesimította, a predestinált folyó völgyeket, a repedéseket kialakította s végül azáltal, hogy egészen új völgyeket vájt, épen úgy amint azt a Röckh H. Geológia. 273. old.
