Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902
5 Azért, ha e munkákat bírálatunk tárgyává teszszük, bele kell helyezkednünk abba a korba, a melyben számottevő szerepet játszottak. Nem mai szemmel kell ez elfakult írásokat olvasnunk. Nem a mai kritika mértékét kell rájok alkalmaznunk. Bizonyos kegyelettel forgassuk e régi Írásokat s fáradozásunk nem lészen hiábavaló. Minden időnek megvan a maga iránya, szelleme, ízlése, műveltségi fejlettsége. A ki ezeket tekintetbe véve veszi kezébe egy régibb korszak irodalmi termékeit, nem' fog szánakozóan mosolyogni fölöttük, hanem megtalálja bennök azt, a mi hajdan azokat értékesekké, vonzókká tette. Sok újat Dugonics András színműveiről nem mondhatunk. Az eddigi kutatók hangyaszorgalommal és lelkiismeretes munkával biztos eredményekre jutottak. Így ismerjük ma már Dugonics színdarabjainak — (egynek kivételével) — forrásait. És ezzel irodalomtörténeti szempontból a legérdekesebb és legtanulságosabb kérdés megoldást nyert. — A következőkben ez eredményeket foglalom össze s összekapcsolom vélök következtetéseimet is. II. Állandó magyar színház! Állandó magyar színészet! Meddig volt hiú ábránd! Mennyi kísérlet, mennyi áldozat ment veszendőbe. Mennyire hátravetette a magyar drámairodalom fejlődését- az állandó magyar színház hiánya. Ha akadt is volna drámaírói tehetség, alig érvényesülhetett volna. A magyar Thaliát a sors üldözte. Álig virradt reá egy-két jobb nap; ege beborult, elsötétedett s a rombolást méhökben hordó fellegekből leszakadó zivatar elpusztította a reményt tápláló kezdetet. Anyagi eszközök hiánya, zord előítélet, elfogultság, nemtörődömség voltak az akadályok, a melyekkel szembe kellett szállnia. Pedig a magyar színészet nemzeti ügyet szolgált. A nemzeti nyelvnek minden időben egyik leghatalmasabb védője, terjesztője és művelője volt. Szolgálta a nemzeti szellemet. Lelkesített, buzdított, tettre sarkalt, ösztönzött. Fölkeltette az érdeklődést a nemzeti történelem iránt s megerősítette a nemzeti együvétartozás érzetét. A magyar színészet története folytonos küzdés. A küzdelem nehéz, de nemes, sokszor csüggesztő, de ernyedetlen vala. — A nagy Révai Miklós, ki minden nemzeti ügyért síkra szál
