Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902

6

lőtt, a nemzeti játékszín ügyében is serénykedett. Ismeretes verse:

„Magyar játékszínnel rakd meg városidat,

Hódítsd oda hazatérő leányidat.

Ne félj, férjeiket mind oda vezetik,

Egyszer valójában, ha azt érezhetik —

Mi furcsák lehetnek tréfás alakosid,

Mi szívet érdeklők komor játékosid,

Mi ékes a nyelved az éneklésekre,

Mi erő száll azzal a gyengült szivekre“ —eléggé bizonyítja, mily nagy fontosságot tulajdonított a magyar játékszínnek. Voltak vele rokon lelkek, kik szükségét érezték a magyar színháznak. De voltak ismét, a kik a jobb érzésüek eme óhajtását gúnyos mosolylyal fogadták, a kik úgy vélekedtek, hogy a nemzet erre az intézményre még nem érett. Ráér. Hiszen még drámairodalma sincsen. Nincsen magyar színdarab, minek a színház; nincsen magyar színész, ki játszaná el a darabokat? Ez volt a sértő, gúnyoló válasz. így válaszolt a Helytartó Tanács Pestmegye föliratára, melyben azzal indokolta meg a nemes megye a színház szükségét, hogy ez a nyelvet pallérozza, hajlékonynyá teszi, terjeszti és egyszersmind erősiti és szelídíti a nemzeti karaktert. — A küzdelem tovább folyik. Az erős akarat végre diadalt aratott. A magyar Thalia megkezdhette működését — s habár időközönkint nagy Ínséggel küzdött, nem ritkán fenyegette a végpusztulás, mégis fenmaradt, hirdetvén a kitartó munkásságnak, a lankadatlan buzgalomnak és nemes lelkesedésnek győzelmét.

Történetünk tanúsága szerint az ekkori korviszonyok éppen nem voltak alkalmasok egy nemzeti központ létesítésére. A külellenség ellen folytatott folytonos küzdelmek szétforgácsolták a nemzet erejét, s midőn végre sikerült a török igát lerázni, belső viszálykodások, átkos politikai rendszerek gátolták a nemzet szabadabb és gyorsabb haladását.

Mária Terézia nem nyíltan ugyan, de egész határozottsággal a nemzet germanizálására törekszik. A főnemességet kitüntetésekkel, czimekkel és rangokkal, Ígéretekkel Bécsbe csalogatja, elidegeníti hazájától, elfeledteti véle anyanyelvét. Az alsóbb néposztályt és köznemességet, mely még a legmegingathatatlanabb eleme az országnak, arról akarja meggyőzni, hogy a német nyelv elhanyagolása káros a nemzet anyagi jólétére. Fölhasználja czéljának kivitelére eszközül a papságot, melynek meg