Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902
4 szomorkodott. Nem kereste az irodalomban a művészetet; meg sem értette volna éppen úgy, mint Zrínyit sem értették meg korában és nem értették meg sokkal később Katona Józsefet sem. Egy a maga gondolkodásának, magyaros érzelmeinek megfelelő világot keresett is ezt megtalálta Dugonics regényeiben. A páratlan hatás, mely Dugonics regényeit nyomon követte, szolgáltatott alkalmat, hogy e regények drámai formában is érvényesüljenek. Többen kapva-kapnak a kínálkozó alkalmon s Dugonics regényeit dramatizálják. A hatás itt sem maradt el, a lelkes nézőközönség a színpadon ismerős alakjaival találkozott; szerencsés sorsukon örült, a megérdemlett gonosz bukása kielégitette igazságérzetét. Maga Dugonics is jónak látta a drámai forma alkalmazását. A dráma sokkal közvetlenebb hatású. Érdekesebb, vonzóbb. A színpadon elhangzó hazafias mondások élénkebb visszhangra találnak. A nézőt és hallgatót könnyebben lehet lelkesíteni, mint az olvasót. De meg a megszületett magyar színészet is követelt magyar darabokat. S igy Dugonics fölcsapott színműírónak. Színművei éppenséggel nem állanak regényei fölött. Kezdetleges alkotások. Nem is eredetiek. Idegen tárgyú drámákat magyarosit. Mindezzel az akkori színházlátogató közönség édes-keveset törődött. De nem törődött azzal sem, vájjon a dramaturgia követelményeinek mennyire felelnek meg e darabok. Ezzel még a Kisfaludy Károly közönsége sem gondolt sokat. Kisfaludy önmagát gúnyoló xéniáját: „Győz a magyar s tapsra ez ottfen elég“ — bátran alkalmazhatjuk a Dugonics színdarabjain lelkesedő közönségre is. Egy darab magyar történet kellett hősi virtussal, érzékeny jelenetekkel s meg volt a hatás. Ma Dugonics színművei, éppen úgy, mint regényei, csak irodalomtörténeti jelentőségűek. Irodalmi, aesthetikai becsük nincsen. Nem is olvassa e munkákat ma már senki az irodalomtörténet búvárán kívül. Érdekes irodalomtörténeti reliquiák. Jellemzők korukra, koruk ízlésére és közönségére. Éppen ez okból nem érdektelen a velők való bővebb foglalkozás. Sok tekintetben fölvilágosítanak. A holt betűk életre kelnek, beszélnek rég elmúlt időkről, rég elporladt emberekről. Föltárnak előttünk egy rég letűnt korszakot, a maga minden jellemző vonásával, embereivel. Elvonulnak lelki szemeink előtt azok a nagyok, kiknek emlékét a nemzet kegyelettel őrizte meg lelkében.
