Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902

28

is gyakoriak. Nem rójuk Dugonics hibájának. Az „Etelka“ a magyar nőknek volt szánva, mégis utón útfélen akadunk az Ízlést sértő, pórias sőt gyakran aljas kifejezésekre, mondásokra. Dugonics olvasóinak mindez nem tűnt föl. Jó volt, a mit kedvelt Írója irt. E miatt nem törhetünk fölötte pálczát.

Dugonics Toldi Miklósa leggyöngébb alkotása. A kezdetlegesség bélyegét hordja magán. Többi drámájában mintha haladt volna. Annyi botlással mindenesetre nem tatálkozunk, mint a Toldi Miklósban.

A Toldi Miklóst (Rehákné Moor Anna színésznő alkalmazta színre. Heinrich Gusztáv és Bayer Józsel (A nemzeti játékszín története I. 280.) azt véli, hogy „e színre alkalmazás valószínűen csak az öreg Dugonicsnál divatos terjedelmes elbeszélő részleteknek, melyek rendszerint bevezetések a fölvonások és jelenetek elején, egyszerű eltávolításában, azaz törlésében és legfeljebb itt-ott némely rövidítések eszközlésében állt. “ Rehákné átdolgozásai nem maradtak főn.

A darab először Budán került színre 1794. augusztus 20-án, másodszor 1795-ben junius 10-én. Pesten a XIX. század elején háromszor játszották. Sikere nem volt nagy s így nem is maradt a műsoron. De nem is tetszhetet a magyar közönségnek Dugonics Toldi Miklósa, e tehetetlen, gyámoltalan alak. A magyar népmonda népszerű alakjának valóságos torzképe, kinek egyetlenegy ize sem magyar. De nem is tetszhetett, hogy e darabban annyi ártatlan és becsületes alak bűnhődjék.

Még a drámához írt jegyzetekről kell megemlékeznünk. E jegyzetek becsesek, mert a Toldi mondának nem egy érdekes részletét mentette meg bennök Dugonics a feledéstől. Ezek a jegyzetek a darabbal semmi összefüggésben sincsenek. Dugonics ismeretes fdrrásokból (Ilosvai, Rádai P. Bél Mátyás) merít, néhol a hagyományból. A monda egyes részeit kiczifrázza, ki színezi. Toldi születési helyét Ilosvaival szemben Nógrádme- gyébe helyezi, szereplési idejét pedig Mátyás király idejére teszi — mindkét változtatás önkényes és téves. Jegyzetei közül legfontosabb, mely Toldi Miklósnak a budai várnak bécsi kapujában felakasztott fegyvereiről szól, a melyek közül önmaga is még látott négy darabot. E jegyzettel Szilády Áron is foglalkozott behatóbban. (Régi magyar költők tára IV. k. 378.) Ezen említett fegyverek nem lehettek Toldi Miklóséi. Érdekes, hogy a hagyomány Toldi nevéhez fűzte őket, a mi Heinrich