Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902
18 vágtam a hasába, mint a káposztába. Egyszerre kidült a bélé. Török nyelven háromszor kiáltotta: pardiő, pardiő, pardiő. De nem kellett néki több annál a vágásnál. És ime ez az oka, — de köztünk maradjon a szó — hogy e mái napig nem örömest látnak Szerviában a törökök. — De hol hallottad te ezeket? Sehonnai. Tegnap a korcsmán valék s láték ottan egy szerviai embert, ki akkor a mehádia harczrúl beszéllett. Oda menék és hallgatók. Esküdött a hitire, hogy Ágyúsinak oly hire vagyon a törököknél, mint a tatárjárásnak a magyaroknál. Ágyúsi. Könnyen elhiszem. Mert nem csak ott mutattam meg vitézségemet, hanem Szabácsnál is. Ott, egy óra alatt, száz töröknek jártam végire. Sehonnai. Ó, édes kapitány uram, még egy czifrát adjunk hozzá. Bizonyosan ezren valának, ha jól eszembe jut. Ágyúsi. Azt azok lássák, kik ott történt dolgaimról könyveket irandanak. Én azoknak számokkal nem igen sokat gondoltam. Sehonnai. De gondoltam ám én, kapitány uram, mert olvastam minden újságokban. Tele voltak Ágyú névvel. Ágyúsi. Ott van tehát az én nevem is? Könnyen elhiszem. De hallod-e, Sehonnai, máig se foghatom meg, hogy győzte a kardom azon irtóztató konczolásokat. Sehonnai. Követem kapitány uramat, nem ismeri jól maga erejét. Mert erre nézve, nem karddal, hanem bicsakkal is lenyakazhatott volna annyi törököt. Nem a kardban áll az, hanem a karban. Mindjárt mondok egy történetet. Ama világbiró Nagy Sándor egy csapásra vágta körösztül az amerikánusokat. Ezt meghallván ama híres Nabukodonozor római császár, kinél ennekelőtte Nagy Sándor pattantyús vala, hozzá izent és kérte tőle azon kardot, csak látásképen. Reá állott Nagy Sándor és egy ariánus tiszt által elküldötte a kardot Nabukodonozor császárhoz Angliába. Próbálta ő is a kardot, de a macskát se hasíthatta körösztül. Erre megharagudván a császár, visszakül- dötte a kardot, azt izenvén néki, hogy nem küldötte el légyen az igazi kardot. Csakhamar stafétán visszaíra Nagy Sándor, ily kurtán: a kardomat ugyan elküldöttem, de nem karomat. Ágyúsi. Isten úgy tartson, szép történet. Vajon hol olvassa Kend ezen históriákat. Sehonnai. Az Hármas Históriában. Ágyúsi. Azt gondolám, hogy Stilfrid históriájában. Én már ezen könyvet ezerszer is átolvastam, és igazán megvallom,
