Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902
19 nagy hasznát is vettem a bataliákban. A ki ezen könyvet esi* nálta, annak valami nagy hadi-vezérnek kelletett lenni, vagy valami udvarnál nagyobb miniszternek. Másként hogy írhatott volna oly mély dolgokról? — De, Sehonnai, hallottad-e hírét? hogy fizettem ki egy franczia tisztet Szabácsnál. Sehonnai. Megleheti, hogy hallottam, de nem jut eszembe. Hogy hogy’ vala a dolog? Aggúsi. Ládd-e 6 kegyelmét ? A markotányosnál valánk ebéden, több tisztekkel együtt. Csak felkiálta a ficzkó, és azt kérdé tőlem, ha Ágyüsinak hivatom-é akkor magamat, mikor pisztolból lövök. Sehonnai. Ejnye fitty-firitty! ugyan felporozá az eszit. Ágyúsi. De, bezzeg, megadtam ám én is ő kegyelmének, pedig nem sokat gondolkoztam a feleleten. Azt mondottam néki: Kend bizony formalis bolond. Sehonnai: Hahahahahaha ! Ágyúsi. No mi lelt? Sehonnai. Sehonnai. Okosan! szépen! gyönyörűen! Tehát ezen közmondást az űr szerzetté? Azt gondolám, hogy régi. Ágyúsi. Hallottad tehát ennek előtte? Sehonnai. Sokszor. És a legszebbek közül való. Ágyúsi. A’ már biz az enyém. Sehonnai. Hát a többi tisztek vajon mit csináltak? Ágyúsi. A hasokat tartották, úgy nevettek. Sehonnai. Hát vajon ama franczia tiszt? Ágyúsi. Elhalt, mint a leforrázott kutya. Osztán, midőn magához tért, csak azt mondotta, de úgy, mintha én meg nem érteném: héjába kezd valaki Ágyúsival, mert ugyan tud ám a vastag kartácsokhoz. De most a többi példabeszédeimet, hires cselekedeteimet nem emlegetem. Örömest tudnám, ha Peti megcsináltatta-e a verseket. Tárházinak akarom küldeni, — de köztünk maradjon a szó. Sehonnai. A hal se szótlanabb nálamnál. Most megjő Peti a megrendelt verssel. Sehonnai tovább folytatja alattomos munkáját; folytonosan dicséri Ágyúsi szellemességét. Ágyúsinak annyira tetszik a hízelgő beszéd, hogy felolvassa neki egyik sületlen versét, melyet haragjában egy gulyásra irt. Sehonnai ismét csak folytatja hizelgő dicséretét: „Mert ha én vitéz kapitány uramat jól szemre veszem, oly tanult mint Abel császár, oly szép mint Thersites király, oly okos mint Korebus herczeg, oly híres mint Hektor pápa, oly
