Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902
17 Ekkor lép föl Versei, a versfaragó, ki örömmel vállalkozik a költemény megírására. A következő jelenet, mely Versei és Peti közt folyik, a sikerültebbek köze tartozik. Peti megcsináltatja a poétával a kívánt verset. A költemény megteszi majd hatását: „Nos, katona uram! megtöltém az ágyút. Te lásd, hogy sül ki. Ln ugyan nem akarnék mellette lenni, midőn eldurran“ — mondja Versei. A második szakaszt egy igen jellemző jelenet vezeti be. Megismerkedünk a dicsekvő Ágyúsival, kit Sehonnai a nagy mondásokba még inkább beleloval. A jelenetet közlöm. Agyúsi. Úgy van biz az, édes Sehonnaim, a mint mondottam. Még az mind semmi ahhoz képest, a mit Mehádíába tettem. Nyolcz egész óráig magam állék a sánczon. Kiáltottam az ármádához, hogy segítségül legyenek. De csak azt felelték: elég segítség Ágyúsi kapitány uram magamagának. Sehonnai. Épen igy jártam én is egy holdnap előtt. Temesvárnak bástyáján állottam nagy félelemmel. Azonban a törökök körülvették a várat. Kiáltottam a miéinkhez, hogy segítségemre jöjjenek. Agyonlőtt volna egy török, ha szerencsémre fel nem ocsódtam volna álmomból. — De mért beszéllem én álmaimat, mivel azok, melyeket kapitány uram emlegetett, valósággal úgy történtének. Agyúsi. Én ugyan nem tudom, mit mondanak felőlem a többiek, de a’ szent igaz, hogy akkoron az egész ármádiánknak élete én tőlem függött. De a’ volt ám legnagyobb szerencsémre, Sehonnai, hogy hátul semmi ellenségtől nem féltem. Neki vetettem hátamat egy régi kápolnának, a rám rohanó törököket úgy elfúttam egy lélekzettel, hogy nyomába se akadtál volna. Sehonnai. Most jut immár eszembe. Még most is azon helyet, holott e dolog történt, Ágyúsi temetőjének hívják. Ágyúsi. Ugyan úgy-e? Lehet is biz azt temetőnek mondani. Mert én torkig raktam meg magamat a holt testekkel körös-körül. De egy aga volt köztük, ki nékem legtöbb galibát szerzett. Ez midőn ellenem állott, azt gondolám, hogy maga Mars szállott szemközömben. És, bizonyára, nehézke is volt a győzelem. Sehonnai. Talán fegyver ellen valója volt annak az agának? avagy talán jóllakott ópiummal? Ágyúsi. Akármié volt az ebadottnak, elég az hozzá, hogy ott kelletett hagyni a redves fogait. A ködöké fölött úgy bé-
