Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1901
4 A szerzetesi öltönyt az 1882. év aug. 27-én vette fel Váczon. Tanulmányaival foglalkozva találjuk őt ezután, míg 1888. év őszén kathedrára lép. A kegyesrend kormánya Temesvárra, a mennyiség- és természet-tan tanítására rendeli a jeles képzettségű ifjút. Fiatal embernél ritkán tapasztalható ügyességgel fogott hozzá a nehéz munkához. Egyesült benne mindazon jó tulajdonság, mely a paedagogusnál szükséges: tudás, ügybuzgóság, szeretet. Az első percztől kezdve haláláig igazi, kegyes atyja volt az ifjúságnak. Sok száz meglett korú és végzett ember emlékezik hálásan a fáradhatatlan munkásra! Temesvárott három évet töltött, hol áldozó pappá is szentelték 1889. év január 13-án. Temesvárról Veszprémbe került, hol egy évig működött. A következő tanévben Léván tanít, majd Nagy-Kanizsán. Innen Kecskemétre megy, hol három évig fárad. Az 1897-ik évben újra szülőföldjére került. E tanévet jó egészségben töltötte, de a következőben már többször gyöngélkedett. Az 1899. évi nagy szünidőben súlyosan megbetegedett és 1900. februárjáig feküdt. Fölépülvén Nyitrán nyer alkalmaztatást. A mi iskolánkhoz az 1900—1901. tanévre jött. Az idei tanévet látszólagos jó egészséggel kezdte meg. September hóban még teljes buzgósággal eljárt óráira; október 1-én azonban megtagadta beteg szervezete a szolgálatot. Október közepén — orvosi tanácsra — Budapestre ment, hogy ott enyhülést és gyógyulást tatáljon bajára. De a nagymérvű máj és vesebajjal a legjobb ápolás, a legnagyobb tudás sem tudott megbirkózni. Az áldott emlékű tanár 1902. január 4-én reggel 4 órakor szabadult meg földi szenvedéseitől. A fáradt utas már pihenni tért; tiszta lelke ott áll a Mindenható trónja előtt, emlékét pedig megőrzi a kegyelet azok szivében, kik őt igazán szerették.
