Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1900

4

volt képes hamarosan elfoglalni. Itt is lelte halálát. Az ostrom alatt ugyanis a várbeliek a körülzáró sereg ellen kirohanást intéztek és ezen alkalommal egy Bellido Dohos nevű lovag a kapu közelében levő királyt lándzsával leszúrta.

Sancho megöletésének hírére Alfonz és Garzias rögtön előjöttek szánrűzetési helyeikről. Alfonz épen olyan hatalomra- vágyó volt, mint bátyja Sancho. Öcscsét Garziast elfogatta és élte végéig szigorú őrizet alatt tartotta, maga pedig VI. Alfonz név alatt (1072—1109) uralkodott Castiliában. Alfonznak trónralé- pése előtt egy kis kellemetlensége támadt, amennyiben gyanúsították, hogy Sancho megöletésében részes volt. A király az ország nagyjai előtt esküvel erősité ártatlanságát; Cidet azonban nyomban száműzte, mivel tudomására jutott, hogy főként ő volt az, aki az esküt sürgette. A hős száműzetésében is folytatta a küzdelmet a mórok ellen még pedig királya érdekében kinek még a zsákmányból is megküldte a királyt illető osztályrészt. Alfonzot ez annyira boszantotta, hogy a spanyol lovagoknak megtiltotta, miszerint a hős seregében szolgáljanak. Cid most vagyona romjaiból önkényteseket toborzott és ezekkel folytatta a küzdelmet. Vagyonából azonban csakhamar teljesen kifogyott, úgyannyira, hogy pénzszerzés szempontjából kénytelen volt cselhez folyamodni. Nagy ládákat megtöltetett homokkal, azokat erősen beszegeztette és nyers arany czímén gazdag zsidóknak zálogba adta. A zsidók föltétlenül bíztak Cidben és megadták a kért zálogkölcsönt, amelyet gazdag kamatokkal a szerzett zsákmányból hamarosan visszakaptak.

Valencia várának elfoglalása (1093.) végre meghozta neki a régen óhajtott jutalmat. A király, kinek a vár visszaszerzésével nagy szolgálatot tett, visszafogadta kegyeibe és Valencia kormányzójává tette. Hat év múlva (1099.) meghalt a nagy ember épen olyan időben, amidőn a mórok visszaakarták Valenciát hódítani. Még halála után is szolgálatot tett népének; környezete ugyaras holttestét teljes hadi felszerelésben lova hátára kötötte és a mórok felé vitette. A mórok, midőn messziről meglátták a rettegett alakott, ijedten futásnak eredtek.

Cid emlékét és nevét a spanyol nép mondái és románczai megőrizték. Ezen románczok egy részét, szám szerint hetvenet, Herder átdolgozta és 1803-ban „Der Cid“ néven kiadta. A következőkben az egyes románczok tartalma olvasható rövid kivonatban.