Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1899

19

tunkbau hűséges osztályosunk volt mindenkor. Ő hímezte az 1868 ban felállított honvédség első zászlójára a szalagot. 1878-ban ő hívta fel Magyarország hölgyeit a Vöröskeresztegyesületek megalakítására. Hiszen a nő legnemesebb hivatása, mint ő maga mondta, a szenvedések enyhítése. Itt, e haza határain belül, avatta otthonává Budát, a nagy ősökről regélő királyi várat, ő volt rajta leginkább, hogy Budapesten fényes palotája legyen a magyar királynak s a magyar udvartartás előkészítése sok részben az ő érdeme. Itt avatta otthonává Gödöllőt, melynek árnyékos fái közt látjuk őt kedves bölcső fölé hajolva, melyben magyar költőnek altató dala ringatja álomba a magyar szavakat gügyögő kis csecsemőt.

De nemcsak ott tűnik fel bájos alakja, hol fény és öröm honol, ime ott térdel gyászfátyolában a haza bölcsének rava tálánál, könyezve tekint az elhunyt államférfiu átszellemült vonásaira s imát, forró imát küld a magyarok Istenéhez, hogy óvja, védje s vigasztalja meg a népet, mely az elköltözött- ben legnagyobb fiát veszté. A koronás fő meghajol az erény előtt, a királyné hódolt a tiszta hazaflságnak. В tette maga is meghódította volna a nemzetet. — „Minő találkozása a szellemeknek!“ szólt utóbb Kossuth ravatalánál Jókai. Te czipruslombot küldtél Deák rávatalára s ez a czipruság találkozott azzal a babérkoszorúval, melyet Magyarország legszentebb nőalakja tett le a koporsóra. E két szimbólum találkozása a megszentelt helyen volt az eszmék, a nehéz idők expiátiója. Könyek közt tette koszorúját a kiegyezés másik nagy alakjának Andrássy Gyula grófnak ravatalára.

De minden koszorúja között legtöbb könyét hullatta arra, melyet egyetlen fiának, Rudolfnak kellett sírjára helyeznie. Erőszakos halálhíre Széchenyi végzete óta nem rázta meg úgy a nemzetet. Elvette azt a reményét, hogy egy nagy királynak ismét nagy király legyen az utóda. Es a királynénak volt ereje, hogy fájdalmának súlya alatt megtörni ne engedje urát, a királyt. Erősebb volt Periklesnél; nem hagyta el lelkének ereje, midőn egyetlen fiának koporsójára kellett letennie a halotti koszorút. Úgy térdelt a ravatal lábánál, mint egykor Deák és Audrássy koporsóinál, a nemzet halottját siratva. S ki egykor egy egész nemzetet vigasztalt, most a nemzet királyát vigasztalta.

S a királyné, ki másodszor mentette meg a királyt a nemzet számára, tűrte a szivébe fúródott nyilat, mint egykor