Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1893
5 nekik. A nyugalom 1672-ig tartott. Ekkor a bécsi kormány embertelen politikája által elkeserített bujdosók, egy csapattal épen templombúcsu alkalmával, Egyed-napján megrohanta és kirabolta a zárdát. Ilynemű megtámadásnak volt 1679. márczius 23-án kitéve, a mikor is 600 Tökölyi párti felkelő d. e. 10 órakor megrohanta, s három oldalról egész alkonyaiig hevesen ostromolta. De Bessenyey Márk és Szörény Ágoston atyák 30 társukkal nemcsak bátran és kitartóan védelmezték, hanem sikeresen is oly annyira, hogy az ostromlók, bár phanatikus dühökben felgyújtották a templomot, kolostort és szomszédos épületeket, be nem juthattak a leégett zárda falai közé. 1690-ben Balogh István abban az időben húszezer frtot érő Vitány községet (pagum) hagyományozta a háznak. 1703 1710 közt elterjedő időszak azon gyászos emlékű évei közé tartozik a magyar nemzetnek, melyekben kénytelen volt ez elnyomói ellen szabadsága, függetlensége és alkotmánya érdekében fegyvert ragadni és testvérvért ontani. A szabadságért II. Rákóczy Ferencz ragad fegyvert. 1706-ban az a remény szállotta meg a béke után sóvárgó sziveket, hogy ezt a Nagy-Szombatban folytatott alkudozások meghozzák. Sajnos, a remény meghiúsult s igy Rákóczy a megkezdett szabadságharczot folytatta. Minthogy pedig Zemplén megye körül tervezett csatáira nem tartotta előnyösnek az újhelyi, erős várul szolgáló zárdát, mely esetleg a császári seregek befogadására lehetett volna alkalmas, vezérének Károlyi Sándornak meghagyta, hogy a zárdát egészen égesse el. Károlyi a rendeletet nem hajtotta végre. Es e nemes elhatározása nélkül lehet, hogy ma csak romjait, vagy talán azt sem mutatnék e századokon át jótékonyan ható közműveltségi laknak, így pedig föntartatván, folytatták lakói tovább is áldásos működésüket. A szatmári béke után, mely véget vetett a Rákóczy-féle felkelésnek, pusztulásnak indult nemzeti önérzetünk. Elnémetesült és francziásodott hazánkban az értelmiség, a nagynak nevezett Mária Terézia királynőnek körében mindaddig, mig fia és utóda II. -József jóra szánt, de nemzetellenes rendeletéi mámorából föl nem ébresztették a magyart. E század szomorú hazai állapotait érezték a szerzetesek, köztük a pálosok, kik közt nem egy volt, ki lelke szent hevével őrködött a kialvásnak indult nemzeti láng, a ma-
