Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1893
4 A XV. századra nézve még eddig nincsenek használható feljegyzéseink: de hisz a dicső Hunyadiak kora nem olykor volt hazánk életében, mely halomra döntötte volna a közműveltségnek szánt intézeteket. így ha kezeink közt a helybeli házfőnökök névsorán kívül1) nincs is oly adatunk, melylyel a zárda folytonos létét igazolhatnék, mégis állíthatjuk, hogy az említett században nemcsak léteznie kellett, de még gyarapodott is. Azonban 1501 -re vonatkozólag van már egy kéziratunk, melyet Szirmay nem használhatott fel, mert csak 1876-ban, midőn Gyalokay Ferencz házfőnök és igazgató a templomtornyát javítatta, találtak. A latin nyelvű kéziratnak magyar értelme: „A Mindenható Isten dicsőségére, a Mennyekbe felvétetett szűz tiszteletére, első Remete Szt. Pál dicsőítésére és Szt. Egyed apátnak magasztalására építették először a tornyot 1501-ben; megújították 1668-ban, végre újra építették 1756-ik esztendőben, amely évben első Remete Szt. Pál jeles rendjének magyar tartományát dicsőségesen Jan- kovich Gergely kormányzá; az újhelyi kolostornak pedig főnökségét Kollarics Joachim viselte, a megnevezett kolostor saját költségein“2). Itt csak a torony és nem egyúttal a templom építésről van szó, következőleg a templom a zárdával már 1501 előtt fennállott. E következtetésem mellett bizonyít a helybeli zárda házfőnökeinek alább idézendő névsora: 1530-ról azt jegyzi meg Szirmay, hogy Perényi Péter a zárda lakóit kolostorukból, Drágífy Gáspár pedig toronyai széleikből zavarta ki. Harmincz évvel későbben 1560-ban I. Miksa rendeletére, Perényi Gábor visszavezette őket otthonukba, honnan 1603-ban ismét ki kellett vonulniuk, mert a Bocskay párt hívei kiűzték őket, birtokukat pedig a honvédelem javára foglalták le. 1606-ban kötött bécsi béke véget vetett a belharczok- nak, melyeknek lezajlása után 1610-ben a jámbor atyák a kolostort és javaikat visszanyerték. Ez időtől fogva senki sem háboritá csendes és üdvös foglalkozásukban a kolostor lakóit. Sőt 1665-ben zárda épületüket nagyobbítják és újabb adakozók gazdagítják őket: bútort, majort, kertet, szőlőt s több effélét hagyományozván *) Megy. levéltár prot. 85 pag. 911 — 913. 2) Historia Domus 271. lap és Kovács: a\z 5sök emléke^ 8—9 lap.
