Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1892
i dicsőség, veszélyes megrázkódtatás nélkül bontakozni ki azon ó, elavult rendszerből, mely anyagi és szellemi kifejlődésére egy iránt neliézkedett. “ Azonban e rendelet is újólag hangoztatja azt az inten- tiót, a mi már az országgyűlést is vezette volt a törvény megalkotásánál, hogy most, „midőn a szabadság alapjára jutottunk, az ezen irányban való haladás föltétele a béke, rend és bizalom. Ha valaha drága és kívánatos volt a rend és bizalom, most kívánatos.“ „A rend kérdése nem kevesebb most, mind a szabadság kérdése is.“ „Nemsokára elenyészik utolsó nyoma is annak, mi az országbeli lakosok közt irigységet, egyenetlenséget, boszút gerjeszthetett. Kettős kötelesség akkor meggátolni a rendetlenséget, midőn annak szerző oka maga nem sokára a történeté leend. Most, miután a nemzet felelős kormánynyal bir, miután alkalmasint sikerülend elhárítania mindent, mi a haza összes lakosainak egy s közös érdekben való egyesülését gátolhatná: teljes, tökéletes, századok óta epedő szívvel óhajtott felvirágzására a nemzetnek nem kell más: mint béke, rend, bizalom.“ A nemzetőrség felállításánál az eredeti intentió tehát a házi rend fentartása. Historicum, hogy ama második, kétségkívül fontosabb és harcziasabb missió szintén osztályrészévé lett nemzetőrségünknek, hisz a nemzetőrségből fejlődött ki lelkes honvédő seregünk. Erről azonban az 1848-iki nagy törvényalkotóknak még csakis homályos sejtelmük lehetett. A liorvát és szerb magyarellenes mozgalmak adták meg az impulsust. A pesti radicalis kör Wesselényinek vészt hangoztató beszéde után, már ápril 30-án elkerülhetetlenül szükségesnek tartja egy hadsereg fölállítását, melyet országos toborzás útján önkéntesekből kell összeállítani. A minister- elnök, ki a már kinevezett hadügyminister megérkezéséig a honvédelmi ügyeket vezette, május lG-án a „hazafiakhoz“ kiáltványt bocsátott ki, egy tízezer főnyi rendes nemzetőrse-
