Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1886
37 X. A gymnasium története az i886í7-ik iskolai évben. Az évet a gymnásiumi rendtartás értelmében aug. 28 án kezdettük meg az alakuló gyűléssel s a következő napokon folytattuk a beiratá- sokat s végeztük a fölvételi , javító és pótvizsgálatokat. Szép. i-én volt az ünnepies »Veni Sancte«, 2-án pedig megkezdtük a rendes előadásokat. A tanári karban a jelen tanévre annyiban történt változás, hogy a kegyes-tanitórend kormánya Füredi János kegy. t. r álodozó papot Budapestre helyezte s helyébe Boüa Lajos kegy. t. r. áldozó papot küldte ; ugyancsak a kegy. t. r. kormánya Révay György vil. h. tanár helyett Gurnesevits Lajos vil. h. tanárt alkalmazta gymnasiumunknál. Egy gyászos eset azonban még más változást is idézett elő időközben a tanári karban. Ugyanis, Tremmer Gyula kegy. t. r. áldozó pap f. évi január 13-án az Urban elhunyt. Az alig 29 éves férfiúnak, kit a tüdővész oly korán ragadott el tőlünk, ez úttal fájdalommal ujitjuk föl emlékét, mert egyike volt ő azoknak, kik a tanari pályára valódi vocatioval bírtak s már kora ifjúságukban a legkomolyabb elhatározással léptek arra a térre, mely buzgó munkásának terem ugyan jutalmazó gyümölcsöket, de a melyek becsét csak azok képesek fölfogni, kik fáradozásuk eredményét nem garasonként mérlegelik. Igen, elhunyt társunk 6lj„ évi tanárkodása alatt számos bizonyítékát nyújtotta annak, hogy korán fölismerte hivatása nehézségeit; de tudta azt is, hogy e nehézségek kitartó munkássággal és czélirányos önműveléssel lassanként elenyésztethetök. És ö munkálkodott buzgón, nemesen; már nemcsak gyűjtötte, de osztogatta is a szellemi kincseket, mert volt miből másoknak is juttatni. Hogy egyebekről ne szóljunk, csak egyik tanügyi szaklapunkat, a »Közoktatást« említjük, melynek munkatársa volt s mint ilyen számos, talpraesett didaktikai czikkel gazdagította annak tartalmát; és szülőföldjének helyi lapját a »Tata Tóvárost« hozzuk fel, hol kiváló könnyedséggel folyó de mégis sokoldalú tanultságra valló s mindig bő tanulságot rejtő tárczái és helyi érdekű czikkei jelentek meg. Mily nem mindennapi tehetséget vesztettünk szererett társunkban, eléggé kitűnik még inkább akkor, ha fölemlítjük, hogy e szép munkásság ama hatalmas lelkiercnek volt kifolyása, mely tovább két évnél küzdött az amúgy is gyönge porhüvelyt menthetetlenül emésztő korral. Elszorult
