Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1886

j8

szívvel mondott búcsút a tanszéknek, melyhez ép oly hévvel ragaszkodott, mint a mily szép eredménynyel be is töltött. Legyen áldott emléke 1 Helyét a kegyes-tanitórend kormánya már január első napjaiban Réti Fenencz kegy. t. r. áldozó pappal tültötte be.

A kérlelhetlen halál tanuló ifjúság köréből is áldozatot követelt, kiragadván abból október 22-én Lukovics Ferencz III. osztályú, szép reményekre jogosító tanulónkat. E szomorú esetetet kivéve az egész éven át kedvezők voltak az egészségi viszonyok.

Eleget tett az ifjúság vallási kötelességeinek is; a szokott időben jelen volt a hittanitásokon, a délelőtti és délutáni istentiszteleteken, az egyh. körmeneteken a tanári kar vezetése mellett, végezte a sz. gyónást négyszer s a nagyheti sz. gyakorlatokat. Ezeken kívül jelen volt az ifjúság a plébániatemplomban ő Felsége a magyar kirá'y és királyné névünnepén tartott istentiszteleteken is,

Az iskolai évet záró nyilvános vizsgálatokat junius 16-án kezdtük meg a vallástannal nagys. és főtiszt. Prámer Alajos prépost, zempléni főesperes és helybeli plébános urnák, mint püspöki biztosnak jelenlétében; a többi tantárgyból a következő napokon végeztük a vizsgálatokat.

Szólnunk kellene még e helyen, gymnasiumunk kiegészítésének ügyéről is, de fájdalom, még mindig csak a jó reménység az, a mivel meg kell elégednünk.

Azonban nem hallgathatunk el egy valóban nemes tettet, melynek áldásos eredménye nem csekély mértékben fogja alapítványok és ösztöndíjakban nagyon is szegény intézetünk vonzó erejét gyarap'tani; értjük ama 1200 frt szóval, egyezer kétszász frtnyi alapítványt, melyet a folyó tanévben fótisztelendő Justus József, egri főmegyei, alattyáni esperes- plebános ur a kassai káptalannál elhelyezni kegyeskedett oly czélból, hogy annak kamatai, gymnasiumunkba járó jól tanuló, példás viseletű, szegénysorsú kath. ifjúnak ösztöndijképen évenkint kiadassanak. Minél szebb és nemesebb a tett, annál kevésbbé szorul dicséretre; mi itt, intézetünk nevében csak a legmélyebb közönetet mondhatjuk a kegyes alapítónak. Nyerje jutalmát az isteni Mester ezen biztosításában: »Quod uni fecistis ex his minimis, mihi fecistis«

Végre fogadja forró köszönetünket t. Banóczy Kálmán ur, ki érem- gyüjteményünket 68 darab ezüst és 82 db réz, régi és külföldi pénzzel volt szives gyarapítani.