Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1885
Tanítsuk-e gymnásiumainkban a klasszikái nyelveket? Ars non habet osorem, nisi ignorantem. Az egyesek és nemzetek sorsát végtelen bölcseséggel intéző isteni gondviselés reánk tanárokra bízta az ifjúságnak, a szülők öröme-, a családok reménye-, a nemzet és haza jövendő támaszainak nevelését, szellemi vezetését. Ez égből kapott megbízásnak megfelelőleg a tanár mig egyrészt a vallási tanok mennyei harmatával ébreszti életre az istenlétnek a gyermeki szív bensejében szunnyadó csíráját, s a minden jóra fogékony ifjú kebelben saját vallásosságának benső melegével ápolja az iránta való szeretet szikráját: másrészt az ismeretek szerény fáklyafényénél Tóbiás angyalaként mutogatja előtte a célhoz vezető utat, melyen előtte annyian jártak, kik mintaképei lehetnek az erkölcsi és tudományos műveltség megszerzésének fáradságos munkájában. A nevelés-oktatás e magasztos de rögös pályáján nem egy akadály gördül működésünk útjába, nem egy körülmény nehezíti törekvésünk sikereit. A sokféle szempont, melyek szerint működésünket megítélik ; az elágazó követelések, melyeket külömböző oldalról támasztanak, nem is tekintve az ifjúság házi nevelése által számtalanszor okozott bajokat: mindmegannyi zátony, melyeken működésünkben fennakadunk, mindmegannyi kharybdis- szikla, melyeken jó irányú törekvéseink nem egyszer hajótörést szenvednek. S hányféle irányba tereltetik sokszor egy és ugyanaz a tantestület az ügynek nem kis kárára időnkint felhangzó tet- szelgős jelszók által, hány örvénybe sodortatik a rohamosan haladó kor eszmeáramlata által! Végül mennyi nemes törekvés, mennyi erő és munkásság vesz kárba a minduntalan változó tantervek, szorosan előirt módszerek, utasítások és ren-
