Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1885

4 deletek tömkelegé által, melyekkel középiskolai tanügyünk már is el van halmozva. Rohamosan hajtja már éveken át központi tanügyi gé­pezetünk e hazánk kulturális fejlődésére és nemzetünk jö­vendő alakulására oly nagy befolyással bíró tényezőt, a kö­zépiskolai nevelés-oktatás nagy fontosságú ügyét. Nincs okom elvitatni a haladásunkban újabb időben el­ért vívmányokat; de lehetetlen e haladásban fel nem ismerni az ellentétes irányokat, az eszmezavart és határozatlanságot, melyek egy minduntalan változó rendszer szüleményei, s me­lyek éppenazért tanügyi kormányunknak a hazai iskolaügy nagy fontosságú feladatának megoldásához kötött várakozá­sait kielégíteni nem fogják. E megoldáshoz jogosult reményeket mindaddig nem köt­hetünk, mig a sok irányú követelésekben kellő mértéket tar­tani, a sike kockáztató kapkodás és szakadatlan rendszergyár­tás meddő munkájával felhagyni, s az örökös próbálgatás ön­kényének kitett tanügyünkben valahára határozott irányt kö­vetni nem fogunk. De hogy ez egyhamar meg ne történjék, arra több gond­juk van az újsághajhászás buzgó munkásainak, mintsem arra, hogy eredmény kivívásában velünk kezet fogva közremű­ködjenek. Egy újabban megjelent tanügyi mű — ama nemzet iro­dalmának terméke, mely a tanügy terén Legouvékat, Jules Simonokat, Labruiérokat tud felmutatni — az eddigitől ismét teljesen eltérő rendszert hirdet, a régiektől teljesen elütő s mindeddig senki által ki nem próbált útakat jelöl ki, melyek a régi hiányokon segíteni, és sokat hányatott tanügyünket valahára regenerálni volnának hivatva. Raul Frarynak „A latin nyelv kérdése« című könyve el­lenséges állást foglal el az összes európai gymnásiumokban, sőt sok helyen a reál- és polgári iskolákban is eddig szaka­datlanul taníttatni szokott klasszikái nyelvekkel szemben; eze­ket ő a kötelezett tantárgyak sorából kitörülni, s igy száza­dok óta fennálló gymnasiális rendszerünket egy tollvonással felforgatni kívánja. Műve nagy feltűnést keltett; mert meg kell adnunk, hogy a finom műveltségű francia helyenkint ügyesen védi állás­pontját, s a klasszikái nyelvek ellenesei között e tárgyról aligha irt valaki eddig nálánál szellemesebben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom