Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1883
7 köbtartalom = * r 3 szorozva »pi«-vel meghatározni még sem tudta. Miért? Mert nem tudta mi lesz itt a sugár. Azt ismeretlennek tartotta, pedig a gömb egy legnagyobb körének kerületéből kiszámíthatta volna, tehát nem volt az ismeretlen, tényleg adva volt a gömbön. Azóta ily esetet többször is láttam. A felhozott példából azonban még más üdvös következtetés is vonható le a tanításra nézve. Az ugyanis, hogy a tanár, amennyire csak lehet alkalmaztassa elméletet, (képleteket, elveket, tételeket stb.). De nem akárhogy, nem fonákul! A fentebbi esetnél maradva például, annak a képletnek alkalmazását nem látom ilyen feladatban: „valamely gömb sugara io méter, számitassék ki köbtartalma”. Mert hiszen ezt a feladatot, csak a képletet mutassam meg, az első iskolás gyerek is megoldja. Vigyázni kell tehát arra, hogy az alkalmazás igazi alkalmazás legyen. Igen célszerűnek tartanám, ha például a Vl-ik osztályban, ahol már trigonometriát tanulnak, a tanár vezetése mellett tényleges méréseket tennének a fiuk a szabadban. A VII. és VIII. osztályban a physika nyújtana sok olyan practikus feladatot, melyen előnyösen gyakorolhatná a növendék mathematikai ismereteit. így az elmélet is mélyebben vésődnék be a tanuló elméjébe, tudása is reálisabbá válnék, s főleg azzal a nagy haszonnal járna ez eljárás, hogy a növendék lassanként beletanulna az elvek alkalmazásának mesterségébe. Egy az élet szükségleteihez mért, s részben ennek különböző phazisaiban fellépő változatos példasoron keresztül meggyőződnék végre saját szemeivel az ifjú arról, hogy micsoda sokoldalú hasznát lehet venni a mennyiségtannak, s már maga ez egy dolog hatalmas rugóul szolgálna a mennyiségtan iránti érdeklődés felkeltésére. El is vesztené aztán igen gyorsan jogosultságát ama czikkem elején említett panasz, hogy oly kevés eredményt mutat fel e tárgyból az ifjúság, mert az is tény, hogy mig csakis a táblán és csupa elvont feladatokkal tartjuk jól a növendéket, addig az eredmény soha sem fogja felülmúlni a mostanit. Hogy azonban gyökeresen legyen segítve a dolgon, a szigorú és rationalis tanítási modornak mindjárt a IV. osztályban kell kezdetét vennie, még pedig két okból. Először, mert az V. vagy plane a Vl-ik osztályban kezdődő orvoslás már csak a foltozás jellegével bir, s tapasztalat szerint a legnagyobb erőmegfeszités sem képes a mulasztottakat alaposan pótolni, és másodszor, mert a felsőbb osztályok tananyagának — a IV. osztályban kezdődvén az algebra — itt vetjük meg alapját,
