Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881
i keikre, egyebek között, jeleseik példái által is némely népek és családok már igen korán elkezdettek hatni. S hogy ezt igen helyesen tevék, ki gáncsolhatná? A jó példa mindig talál és lel követőkre ott, hol a szív talaja termékeny, s a lélek fogékony. A gyermeki szív mindenkor és mindenütt olyan kert, mely befogadja és szívesen kifejti a beléhintett jó magvait; s mig ez igy végezi munkáját, az ifjú és ép elme gyönyörködik a szépben, s örömest gyűjti ismereteit. A szív és lélek sajátja a fejlődési, nemesülési képesség; s a mi őssajátunk, az is marad; igy a tanulékonyság és szívnemesülés is. Természeti tulajdonunk lényege megmaradt akkor is, midőn a kinyilatkoztatás és kereszténység fölvilágosítása által az ember méltóságának helyesb és biztosabb tudatára jutott. A kereszténység művelő hatása még inkább sarkalta a föld fiait, hogy nemzedékük tökéletesítéséről, mint két hazának örököseiről, mélyebben gondoskodjanak. S ezt haladó szorgalommal tevék is mindenütt ; el is érték aztán igy azt, hogy mint hazájok képét a kitartó szorgalom megszépíté, ivadékaikat is a műveltség, a nevelés apáiknál finomabbakká, mondhatni csinosabbakká tetteSzebbé tette átalán a nevelés hősi fajunkat is lassankint. Ezred éves szép hazánk mihelyt a kereszténységet befogadta, ennek szellemében nevelték ifjúságunkat azon népek példájára, kik a hazán kiviil már fiaikat előbb is igy képezték. Múltúnk is igazolhatja, hogy a jó példának édes hatása van nemcsak átalában ; de egyesekre nézve is; épen azért, mert azt hiszem nehány példát kívánok fölemlíteni jeleseink tanuló korából, s oda törekszem, hogy azok által fölkeltsem ifjú kebleitekben az annyira szükséges nemes önérzet mellett a munkásságot és a jóért való lelkesülést. A díszes önérzetből keletkező munkásság mig hasznára válik összes népeknek és egyeseknek, addig csaknem minden jó, nagy és szép egyedüli szülője az. De hogy arról meg is győződjetek, kisérjétek figyelemmel, s vegyétek számba szép példáit azon derék ősöknek, kik e hazában mig éltek, férfi korukban a közüdvért szóval és tettel, olykor vérrel is áldozni oly nemesek voltak, mint szerények és kitartók tanuló korukban. A szép erények útján készültek ők elő a küzdelmes életre, s azt gyűjtögettek napjok áldoztáig. Van-e közöttünk csak egy is, de főleg közöttötek, ki nem örömest tekint nemzetünk múltjába!? Bizonyosan nincs; azért utánam fiúk, kövessetek! Száz és ezer lelkesítő példát hozhatnék fel ezredévi múltúnkból; de mert sem terem, sem szándékom nincs most minden gyöngyö^
