Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881
6 felmutatni; igy csupán azokat és annyit említek fel jeleseink közűi kiket czélomhoz mérten elég alkalmasoknak vélek arra, hogy értök, hevülni tudtok, s őket követni bír- és akarjátok. Legyetek óh kedves tanulók minden nemzeti iránt kegyeletesck; de ne káromkodjatok! A gondviselés végtelen kegyelme úgy akarta, hogy rettenthetlen hősi bátorsággal szerzett hazánkban nemzetünk törekvései és szívós kitartása jutalmául, immár az ezredévi emlékünnep megtartásának módjairól gondoskodhatik; ez a mily ritka és szép, oly buzdító is; mert azt beszéli, hogy a hü törekvés és kitartás meghozza érdemlctt gyümölcsét, megkapja jutalmát. Az idők folyamának beláthatlan tengerén egy ezred év ugyan kevés ; de nem csekély az egy nemzet életében. A mi életünk már csakhamar eléri az ezredik évet; sokat beszélhet, mert napjai derűben és borúban oly változatosak, mint kevés nemzeté ; de mig jóról és roszról hírt adhat múltúnk tízszázados ajka, nagyon sokra oktathat is; épen azért igen tanúságos is. Lássunk azért egy-két példát, melyen mindnyájan elmerenghetünk, de főleg a tanuló sereg okulva lelkesülhet. A honszerző, párduczos Árpád utódai között már első szent királyunk, a nemzettérítő nagy István, mihelyt a kereszténységgel megismertette harczos őseinket, mindjárt arról gondoskodott, hogy a haza ifjúsága, a kor kívánalmai szerint részesülhessen oktatásban. E czélból iskolákat alapított s tanítókról gondoskodott. Eleinte papok taníták az ifjakat, kik között, hogy sok jó tanuló volt, következtetni lehet azon eredményekből, melyek, habár gyér vonásokban is, korán éreztetik művelő hatásukat. Egy emberöltő alatt az írás és olvasás nem csupán látszatós nyomokat mutat szilaj népünk között; nem tudunk ugyan e korból megnevezni sok jeles tanulót, de ott van Imre herczeg, az első király fia; erről azt olvashatjuk: hogy Adeodat és sz. Gellért, csanádi püspök nagy gonddal tanították. Imre herczeg, hogy írni és olvasni megtanult, abból is kitűnik: mert »atyja, István egy bölcseséggel és ájtatossággal teljes oktató könyvet írt számára« ; de meg onnan is világos lehet, mert »az Isten minden jóra és szépre hajló jeles lélekkel áldotta meg.« Azt is beszélik róla, hogy »míg más korabeli ifjak hiú örömek vagy kártékony kedv- és időtöltések után sóvárogtak; ő a szegényekkel való jótevésben, s hazája- és szüleiért való imádkozásban lelte örömét.« Oly szép vonások ezek az első magyar királyi herczegben, hogy még ma is díszére válnának nemcsak minden fejedelmi gyermeknek, de bármily származású tanulónak is.
