Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881
4 A soha biztosan le nem festhető ős múltban nem más rakta le a mai rendezett társadalom és foszladozni kezdő jólét első csiráit, mint a velünk született jó- és roszvérűség. Tudomány szomjazó szellemünk az igaz erre vonatkozólag csak következtethet, de biztosan a fejlődés kez- dődését meg nem mondhatja; mert a letűnt múlt hajnalába csak mint itt-ott átcsillanó fátyolon tekinthet. A múlt ismerete terjed ugyan folyton, de csak rövidre nyúlik biztonsága. A földtani ismeretek a mily szépek, olyan nem megbízhatók minden tételökben ; könnyen hivőség és szállongó képzelet mellett is csak oly piczi lámpák azok, melyek fénylenek ugyan, de nem igen világítnak meg nagyobb tért magok körül, mint a sz. János-bogár. Jobban hódít divatszerűségök, mint biztonságuk A divat, mely nem árt és némi szépséggel bir, méltó a fentartásra. Igényt tarthat megfigyelésünkre a mai új tudomány is, a természet bölcselet, mely főleg a nem rég elhalt Darvin művei révén mind szélesb és tágasb tért hódít a közönség körében; de a mélyebben elmélők előtt úgy látszik, tartósságra nézve nem lesz állandó. Mint annyi más tan, ingadozó ez is; alig is csalódnak, kik azt hiszik, hogy korunkbeli védőinek tekintélyeskedése daczára is, az idő és tapasztalás előtt meg nem állhat, igy elavul, meg nem gyökeresedhetik. A mi való, a mi igaz, csak az lehet állandó; igaz és való az, hogy az ember kiválólag társas lény; meg is alkotta és fejleszti a társadalmat, mely hogy folyton viruljon és áldjon, örök jóra való működést követel tagjaitól. A történelem és a mese igazolják azt, hogy az emberek sürgés, forgása a jólétért történt. Ezek szerint a különféle népek helyes felfogással korán gondolkodtak arról, hogy a jót körükben valósítsák, s ha azt birák, fentartsák vagy épen javítsák. A tökéletesítést vagy megőrzést munka által eszközöljük; mennél belátóbb a munkás, annál sikeresb foglalkozása. A kellő eredmények elérésére, belénk oltva haladási ösztönünk és szellemi képességeink durványa; innen van, hogy már a régi korok emberei is, nemcsak fajuk fentartásáról, de annak finomításáról is gondoskodtak. E tisztes törekvés és gondoskodás szülte azt, hogy a társadalmak jelesei ivadékaik tökéletesítését nem csupán ösztönszerűleg, de az értelem és jó akarat segítségével is eszközölték. Innen keletkezhetett a családi és nyilvános nevelés; ez által az ember finomítás. Mennél jobban fölismerték az emberek méltóságukat, annál több gondot fordítottak ivadékaik képzésére. Innen van az is, hogy gyerme-
