Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881

9 mondja Kossuth Lajos, nyolczvan éves nagy fia hazánknak, hogy »ki az erkölcstelenség sárkány fogait szórja szét, annak ő maga és jogai lesznek legelső áldozatai.* Nemzetünk maga veté el akkor magát, mégis lakolt keserűen érte. Nem dúlta azonban annyira szét a viszály átkos ördöge és a há­borúk sanyara, hogy ne lettek volna tudománykedvelő jeleseink ; kik ifjúságukat a szép ismeretek gyűjtésével örömest ne tették volna emlé­kezetessé. Voltak ilyenek többen ; ott ragyog mindjárt közöttük hazánk első dalköltője Balassa Bálint, Holtai Gáspár, ki sokféle tevékenysége által vívott ki magának tisztes helyet műveltség történetünkben. A kiváló tisztelet és különös vonzalom kényszerít ide írnom nevét az utolsó ma­gyar vándordalnoknak, Tinódinak. Erről sokféle emlékezetesség maradt ránk; gyermekkoráról azonban legyen elég fölemlíteni, hogy deákul-la- tinúl ő is megtanult, mint más tanulótarsai. Ekkor »az iskolában közön­ségesen hetenkint két órát fordítottak az énektanításra, egyet a zenei oktatásra; ezenkívül a tanulás naponkint énekléssel kezdődött és végző­dött. Vasárnap és ünnepnapokon az egész iskolának templomba kellett mennie és az éneklésben résztvennie. Az iskolában nemcsak fő tantárgy volt a latin nyelv, hanem szólni, beszélni is azon lehetett." Vallásosan nevelték, hű és becsületes magyar ember is vált belőle. Nem elégedett meg azzal, mit az iskolában hallott, hanem szorgalmasan tanulgatott azon kívül is; meglevén győződve arról, hogy lelkűnknek úgy tápláléka a ta­nulás és szellemi foglalkozás, mint vérünk forgatója a különféle ital és eledel. Tinódi, másként Lantos Sebestyén, mindig foglalkozott gyermek­ségétől fogva; mert igazán szerette hazáját; mint férfi is munkássága közepett oly vallásos és szerény volt hülyeség nélkül, hogy nemcsak tudományosságáért, de azon tulajdonaiért is becsülték. Nagyszámú mun­káiban a vallásos hazafiság s Istenbe vetett határtalan bizalom fővonások,« jelűi, hogy a vallástalan nyegleséget és törpe fönnelgést jó hazafiak, okos emberek tulajdonainak nem tartotta. Nem is azok az efféle saját­ságok, hanem Isten büntető kezének kihívásai. A valódi okosok Humbold és Hugo Viktorként leborúlnak a mindenség atyja előtt; igy tett Tinódi középszerűségében is; s ő is, mint sokan a vallástalanságot és elfajulást a mohácsi vész oka- és Isten büntetésének tartotta. Ifjak, ha szerét tehetitek, olvassátok müveit s őrizzétek meg emlé­két ; mert ö hű és igaz magyar vala 1 Vétenék, azt tartom, ha e sok tekintetben gyászos kor jeles ifjai és férfiai közül föl nem említeném a nagynevű Bátori család egyik kiváló sarját, Istvánt, ki a mily derék hazafi volt, oly jó tanuló is. Gyermek éveiről azt olvassuk, hogy »kis korától fogva erényt erényre, érdemet

Next

/
Oldalképek
Tartalom