Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1874
4 Ebből kitetszik, hogy a történelem hasznos: i) az államférfiaknak, a kik a helyes kormányzatnak példányképét vehetik, belőle tanulván, hogy csak az ország és a nép természetének megfelelő kormányrendszer vezethet czélhoz, és hogy a zsarnokoskodó, a nép akaratából ki nem folyó kormányrendszer mily káros következményű lehet; 2) a honatyáknak, akik törvényhozással foglalkozván, csak úgy hozhatnak valamely nép és ország számára üdvös törvényeket, ha annak fejlődési menetét a múltban helyesen ismerik: 3) minden polgárnak, aki politikai jogokat valamely országban gyakorol; mert csak a történelemből bírhat kellő tájékozottságot: 4) a papságnak, a mely a nép hiterkölcsi és tudományi oktatásával foglalkozik, mert a történelem a bűnre, erkölcsre számtalan példát nyújt neki ; 5) katonák találnak e tudományban utánzásra méltó és ova-intő példákat, s egyszersmind tanulják megtudni, hogy kell a hazáért meghalni : és 6) a történelem hasznos, sőt szükséges minden magasabb értelmi és erkölcsi műveltségre törekvőnek, mert ez ismerteti vele az emberiséget, s igy önismeretét gazdagítja. Ha a műveltségre igényt tartó embernek a történelemben való jártasság ilyen előnyöket nyújt, mennyire kell, hogy kötelességünknek tartsuk nemzetünk s hazánk történelmét tudni?! Váljon nem érdekel-é az, honnét szánnazottanak elődeink, micsoda viszontagságok után alapították azon országot, melyet mi hazánknak mondunk, s micsoda jó és balsorsban részesült ez az idők menetében egészen napjainkig? — Már a régiek iparkodtak nemzetük s hazájuk történelmét megírván, azt megismerni. A görögöknél Herodot történelmének kilencz könyvével az ötödik században Kr. e. megalapította a történelem-irás mesterségét. A rómaiaknál e tekintetben nagyszerű törekvésekkel találkozunk. Csak az egy T. Livius 142 könyvet irt, nemzetének történetét ecsetelve ezen czim alatt: Rerum romanarum ab Urbe condita libri vagy Annales. Czélja volt a római világbirodalomnak nagy okfejtő történelmét megírni. Sajnos, hogy e műből csak 35 könyv maradt fel. a többi bár — még a középkorban az egész mű létezett — elveszett. Általában minden nemzetnél, legyen az akármily vad, akadunk azon törekvésre, miszerint viselt dolgai emlékét megőrizni iparkodik. Már a régieknél divatos volt az iskolákban a történelmet előadni. Ennek oka a történelem által nyújtott haszonból megmagyarázható. És most is a müveit világ minden tanintézetében tanítják a történelmet. Lássuk, mily módon kell annak történnie/ hogy az ifjúságnak haszna legyen belőle. Tekintsük különösen a gymnasiumokat. A gymnasiumokban a történelem tanítását a harmadik osztálylyal szokták megkezdeni. A tanmenet tehát hat évre kiterjed. Ezekből esik a hazai történelemre három, és három az egyetemes történelemre. A hazai történelem első ismertetése a III. és ÍV. osztályban történik. Az V., VI. és VII. osztályban adatik elő a világ-, a VIII. osztályban ismét a hazai történelem. Ebből következik, hogy a történelem tanítása 3 szakraoszlik. Miként kell mindezekben helyesen eljárnunk? A III. és IV. gymnasiumi osztályban előadott hazai történelemnek mi a czélja? „Az ifjúságnak előadni hazánk történelmének főbb eseményeit.4 Azonban tekintetbe vévén az ezen osztályokba járó ifjak korukhoz mért csekély értelmi kifejlettségét, különösen a bővebb, önálló ítélő tehetség csekélységét, ez osztályokban nem adhatjuk elő hazánk történelmét, mely helyes következtetést, az ok és okozat közötti különbség pontos feltalálását s az események sorozatában lán- czolatos összefüggés könnyű felismerhetését feltételezi; hanem ez osztályokban előadandó csak a hazai ,,történd.“ Ez alatt pedig kell érteni a hazai történelem főbb eseményeinek mintegy vázlatos, mindamellett nem szakadozott előadását. Itten okfejtő történelmet előadni, czélnélküli munka volna. Azonban az események ez ismertetésénél két dologra kell ügyelnünk: a földrajzi és idői pontosságra s a történeti eseményekből vont tanulságokra. A földrajzi és idői pontosságra azért, mert minden esemény, hely és idő viszonyában kell, hogy történt légyen. Ha a történet tanításánál ezt elha- nyagolnók, adnánk elő nem történetet, hanem csak meséket. E tekintetben a történetet szakaszokra kell felosztani, s mindegyik szakasz idejét s terét meghatározni. Nagyon helyes eljárás az is, ha a tanítás előtt a táblára az előaandó szakasz főbb eseményei időrendje feliratik, mert ezzel az ifjúság emlékező tehetségét nagyban elősegítjük. A térképen pedig az előadás folyama alatt a történt események térbeli viszonya pontosan meghatározandó. Ezen idő és helybeli pontosság a tanítványoktól is szorgosan követelendő. Sajnos, hogy a gymnasiumokban használt kézi könyvek egyikében sem fordulnak elő a tanulságok. Pedig a tanításnak haszna abban áll, miszerint tanulunk, hogy okuljunk. Mi haszna is
