Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Felső-magyarországi adatok a Szatmárnémeti Nemzeti zsinatot követő évtizedekből 76 Tanítás és tananyag

ményes formában kezd kibontakozni, azt olvassuk, hogy a kántornak feladatul tűzték ki, miszerint „A deákokat és gyermekeket a Soltárokra”265 tanítsa. A káté mellett igen fontos szerepet játszott azoknak az énekeknek a megtanulása, amelyek az istentiszteleteken folyamatosan használatban voltak. „Az leányok nem tudnak annyi éneket mint Geőrgi Uram idején”266 - panaszolták a hívek Bodrogzsadányban lelkészük munkájának fogyatékosságaként 1641-ben. Az énekek megtanulásával tulajdonképpen versek ismeretéhez jutottak a leányok, így kerültek kapcsolatba a költészettel.

A tanulás elsősorban a leányok emlékezőtehetségét vette igénybe. Mivel valószínűleg olvasni nem tanultak meg, ezért a lelkész által felolvasott és magyarázott káté részleteit kívülről meg kellett tanulni. A követelmény általában ritkán léphetett túl a Miatyánk és az Apostoli Hitvallás szó szerinti megtanulásán. Az énekek tekintetében már sokkal bővebb lehetett az elsajátított meny- nyiség. A káté- és énektanulás mégis komoly szellemi teljesítményt követelt, bizonyos rendszert formált a gondolkodásban, s hatással volt a gondolati fegyelem alakítására.

265 SRKLt. Olaszliszka, 1671. Kgg. 1.4. 58.

266 SRKLt. Bodrogzsadány, 1641.

82