Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Az oktatás helyzete a 18. században

dúló foglalások, valamint a kormány rendeletéi nagyon lecsökkentették a protestáns tanintézetek számát. A megmaradtakat pedig anyagilag gyengítették el. Azzal, hogy a törvényeket az Explanatio Leopoldina alapján értelmezték, számos iskola szűnt meg, részint azáltal, hogy a protestánsok nyilvános vallásgyakorlata csak az articuláris helyekre szoríttatott, más helyeken igyekezett a klérus megszüntetni, elvenni az iskolát, részint pedig a földesurak jogai miatt. Viszont ugyanezen (földesúri) jog alapján több vagyonos protestáns nemes saját nemesi kúriáján alapított latin iskolát egy vagy több tanítóval. Mintegy húsz nagyobb és harminc kisebb városban voltak az ágostaiaknak gimnáziumaik vagy latin iskoláik, s körülbelül húsz helyen tartottak mágnás és nemes családok gimnáziumi jellegű tanintézeteket. Ilyen családok voltak az Illésházyak, Thurzók, Nádasdyak, Máriássyak, Okolicsányiak, Szentiványiak, Balassaiak, Korponay és más családok.306 Ezekbe az iskolákba nemcsak a nemesi családok gyermekeit, de tehetséges szegény fiúkat is felvettek.

A pártfogó nemeseken kívül városok és községek tartottak fenn tanintézeteket gyűjtéseket rendezve. A gyűjtések is királyi engedélyhez voltak kötve, így ez a módja a támogatásnak sok esetben akadályokba ütközött. Az 1715. évi 31. törvénycikkben a következőket határozták: „a magok közötti részletes gyűjtéseket, és az ágostai és helvét vallástartókra tett kivetéseket királyi harag és törvényes büntetés alatt szigorúan eltiltja.”307

III. Károly az iskolaügyre nézve olyan alapszabályt alkotott, mely Mária Terézia uralkodásának végéig mérvadóul szolgált, s mely a protestáns tanintézetek számára csapás volt. Az intézkedés a protestáns tanintézetek nagy részében az oktatást a grammatikáig leszállította,308 míg másokat egészen megszüntetett. Ugyanakkor pedig az elkövetkezendő években számos katolikus tanintézet felállítását rendelték el, mert nem voltak megelégedve a katolikus nemesi és nem nemesi ifjak neveltetésével.309

Révész Imre megállapítása szerint a Helytartótanács felállítása a magyar protestáns egyházra és iskolákra nézve a gyászos korszak kezdetét jelentette.310 Ugyanis hamar kiderült, hogy a katolikus többségből álló tanács szándéka

306 Fináczy Ernő: A magyarországi középiskolák múltja és jelene, Hornyánszky Viktor, Budapest, 1896. 30.

307 Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században, 1. köt., Magyar Tudományos Akadémia Történeti Bizottsága, Budapest, 1881. 315.

308 Pálhegyi Ferenc (összeáll.): Neveléstörténeti olvasmányok Fináczy Ernő műveiből, Budapest, 1992. 350.

309 Molnár, 1881.261-271.

310 Révész Imre: Adalékok a magyar protestáns iskolák autonómiájának történetéhez, Steinfeld Béla, Sárospatak, 1869. 11.

99