Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
Az oktatás helyzete a 18. században
II. József végső célja a birodalom teljes központosítása és Magyarország beolvasztása volt. Szándékai közt a német nyelv általános bevezetése kitüntetett helyen állt. A magyar országgyűlés hivatalos nyelvévé is ezt kívánta tenni az addigi hivatalos latin helyett. Rendszere a 70-es évek népoktatási kezdeményezéseit lényegesen továbbfejlesztette, elvként hangoztatta, hogy „minden polgárnak kötelező erővel alkalmassá kell tennie magát az állam szolgálatára, hasznos ismeretek és tanulmányok által.”326 Emellett azonban elképzeléseiben első helyet kapott, hogy a német nyelvet minden iskolatípusban és minden fokon tanítani kellett, sőt németül kellett tanítani minden tantárgyat a magyarországi középiskolákban.327 Tandíjat vezetett be a gimnáziumokban, akadémiákon, egyetemeken. Közös iskolákat állított fel, melyekbe vallásfelekezeti hovatartozás nélkül járhattak gyermekek. Azokban a szegény falvakban, ahol csak egy felekezet tudott iskolát állítani, elrendelte, hogy a más vallású gyermekek is oda járjanak. A tankötelezettség azonban ekkor még mindig ismeretlen fogalom. 1790- ben történt ösztönzés arra, hogy lehetőleg minden gyermek részesüljön oktatásban. Elrendelték a tankötelezettek összeírását, nyilvántartását. Az 1801. évi rendelkezés már szigorította az iskolába járást. A korhatárt a leányoknál 5-10 évig, a fiúknál 6-12 éves korig határozta meg. Az 1806. évi Ratio Educationis még nagyobb előrelépés. Az iskolakötelezettséget 6 éves kortól a tananyag elvégzéséig - kb. 12 éves kor - írta elő. Ez a dokumentum külön szólt állami rendelkezésben a leányok oktatásáról.328 Mindezeket az egyházlátogatási jegyzőkönyvek idevonatkozó feljegyzései is alátámasztják. „Oskola Rector Kis György uram marasztatik. Ő kegyelme magát a további meg maradásra ajánlja mind az által panaszolkodván arról, hogy a szülék kivált a nyári napokon hamar el fogják gyermekeiket. Meg hagyatott az elöljáróknak, hogy a szüléket szorítsák gyermekeiknek szorgalmatosabb tanítására, annyival inkább mivel arra a nem régen ki hirdettetett Fels. Királyi parant- solat általis köteleztetnek”.329 „Hogy az oskola annál inkább virágozzon, a jövő héten mindjárt az egyházfi által számba vétetnek a helységbe lévő gyermekek hét esztendőstől fogva tizen háromig, és az oskolába v. járásra kénszeríttetni; a melly szülék ebbe akadályt tennének, mint a Fels. Királyi parantsolatnak megrontói, a Tekint. Vármegyének fognak bé jelentetni.”330 326 Ravasz, 1966. 189. 327 Pukánszky-Németh, 1998. 300. 328 Dienes, Kt.d. 22,903. 329 Nemesbikk, 1799. Kgg.III.7. 192. 330 Tiszaoszlár, 1799. Kgg.III.7. 195. 104
