Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
Az oktatás helyzete a 18. században
A felvilágosodás egyik alapelve volt, hogy oktatással, felvilágosítással megoldhatók a társadalmi bajok, problémák. Ezért vallották, hogy a néptömegekkel minden eszköz igénybe vételével tudatosítani kell, hogy az a társadalom a legjobb, amelyben ők élnek, az a hely számukra a legmegfelelőbb, amelyet ebben a társadalomban elfoglalnak, mindennek megváltoztatása végzetes lenne számukra és az ország egészére egyaránt. Továbbá a közvetlen hasznosság elvének az érvényesítése volt másik fő szempontjuk.318 Vagyis az állam célja nem más, minthogy a falu népe kiemelkedjék tudatlanságából, értelmes, józan és takarékos legyen; hogy a kézműves a maga mesterségét, a kereskedő a maga üzletét a közcélokra való vonatkozás tudatában folytathassa; hogy a hivatalnok magasabb műveltséggel és fegyelmezett elmével hajthassa végre elöljáróinak akaratát, hogy az állam gépezetének minden kereke úgy forogjon, amint azt a felvilágosodás szellemétől áthatott fejedelem felsőbbrendű érdekei megkövetelik.319 Az oktatás az uralkodó fenségjogai közé került. Ettől kezdve már nem kizárólag az egyes vallásfelekezetek ügye, de nem is az egyes földesurak jótékonykodásának függvénye volt, hanem világi kérdés is. Az állam továbbra is igénybe kívánta venni az egyházakat az iskoláztatásban, az oktatásban, de csakis saját központosított irányítása, felügyelete alatt. Lépésenként vonta hatáskörébe az egyetemet, majd a hetvenes évektől az alsófokú oktatást is, s azokat céljainak megfelelően igyekezett átalakítani. A jezsuiták feloszlatása után (1773) sürgősen szükségessé vált a tanügy általános és országos rendezése, hiszen mindeddig e rend látta el a közép- és felsőfokú oktatás jelentős részét. Az új, országos rendezést szolgálta a Ratio Educationis.320 Végleges szövegét Mária Terézia 1777. augusztus 22-én hagyta jóvá. A Ratio a magyar közoktatásügy első és sokáig egyetlen átfogó, egységes és mindenre kiterjedő szabályozása. A Ratio Educationis szövege szerint az új tanulmányi rendet a magyarországi protestáns iskolákba is be kellett volna vezetni. Ez nem történt meg, ugyanis a protestánsok eleve elutasították a Ratio elveinek átvételét. A birtokos köznemességtől vezetett protestáns egyházak önkormányzatuk sérelmét látták benne. A felekezeti ellenállás mögött az összbirodalmi egységesítéssel, a német nyelvterjesztéssel szembeni, a nemzeti önállóságot védő álláspont húzódott 318 Pukánszky-Németh, 1998. 295. 3,9 PÁLHEGYI, 1992. 306. 320 Keletkezésének körülményeiről lásd bővebben Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában, 2. köt., Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1902. 234-275.; Ravasz János: Az 1777-i Ratio Educationisról, Különlenyomat a Tanulmányok a neveléstudomány köréből. 423-452. 102
