Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
Az oktatás helyzete a 18. században
„az iskolaügy politikum, mindig is az marad.”313 Ez tulajdonképpen nem jelentett mást, minthogy az iskola nem tekinthető többé pusztán a vallásgyakorlat kiegészítő részének. Mária Terézia uralkodásának második szakaszában bontakozott ki az az állami, illetve tanügyi reform, mely a Habsburg Monarchia minden részére, köztük Magyarországra is kiterjedt. Alapelveit az uralkodónő tanácsadója, Joseph Sonnelfels fogalmazta meg először a Grundsätze der Polizei und Finanzwirtschaft (1765) című államgazdaságtani munkájában, az államnak az iskoláztatásban betöltött szerepét hangsúlyozva. A megfogalmazás szerint, bár a gyermekek nevelése és iskoláztatása a szülők természetes kötelessége, a művelt állampolgárok nevelése állami érdek is egyben, ezért a nevelésügy fontos állami feladat.314 Wenzel Kaunitz kancellár 1766-ban megjelent tanügyi reformtervezetében ezt írja: „Az állam sorsa attól függ, hogy vannak-e erényes polgárai; ilyeneket a nevelés a világ bármelyik táján képes formálni, sőt a nemzet java része ilyenné válhat, ha a nevelés, az állampolgárok különböző osztályaihoz alkalmazkodva, megadja az ifjúság számára a józan és világos fogalmakat kötelességeikről.”315 Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy az osztrák nemzeti nevelés ideológiája erényes, tevékeny, Ausztriához és uralkodójához szeretettel kötődő állampolgárok nevelésének programját fogalmazta meg, melynek legfőbb eszköze az állami, nyilvános nevelés. A legfontosabb cél ebben a programban az volt, hogy az állampolgárokba „beleplántálja uralkodójuk, mindannyiunk közös atyja, és a szülőföld, mindannyiunk táplálója iránti szeretetet, valamint az uralkodói parancsoknak való feltétlen alávetettség tudatát, valamint a hitet és az engedelmességet.”3'6 Az állami oktatási rendszer kialakítása több szempontból is elengedhetetlenné vált. Egyrészt, hogy kellő számú jól képzett hivatalnok, mérnök, orvos és más értelmiségi szakember kerüljön a megújuló államszervezet szolgálatába. Másrészt, hogy az alsóbb társadalmi rétegek műveltségi színvonalának emelkedése révén mind több jól képzett munkáshoz juthasson a fejlődő ipar, kereskedelem és az egyre korszerűbb mezőgazdasági módszereket alkalmazó mezőgazdaság.317 313 Ravasz János (szerk.): Dokumentumok a magyar nevelés történetéből 1100-1849, Tankönyv- kiadó, Budapest, 1966. 133. 3.4 Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás Mária Terézia korában, I. MTA, Budapest, 1899. 275. 3.5 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 634. 3.6 Németh, 2003. 193. 3.7 Németh, 2003. 193. 101
