Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Evangélikus-református unió
Szlovák reformátusok a XVI — XVIII. században togatási jegyzőkönyvek szerint ezek: Agyagos (f. Tótjesztreb és Mernyik), Mogyoróska (Feketepatak és Mihalkó), Tótizsép (f. Kvakóc és Tótkajnya), Sókút (f. Zamutó), Csáklyó (f. Vehéc a Komaróc) voltak. Hozzájuk még nagy valószínűséggel Nagydomása, Nagydobra, Szacsur és Szécspolyánka tartozott.453 Természetesen hozzájuk kell számolni magát Varannót is leányegyháza együtt: Hosszúmező, Csemernye, Szedliszke, Benkóc és Hencóc. Az unió több mint hat évtizedig létezett, egészen 1663-ig és a zempléni evangélikusok annak részei maradtak még az országos evangélikus egyház magalakulása után is 1610 - 14 közt. Az 1663 elején a sárosi vidéki esperes- ség képviselői többször is tárgyaltak Hegedűs Mikolai Jánossal, varannói szlovák prédikátorral az ő általa igazgatott á.h evangélikus gyülekezetek hozzácsatolásáról az esperességhez. A kölcsönös megegyezés után 1663 nyár elején megalakult a sáros-zempléni á.h. evangélikus egyház esperessé- ge.454 Úgy ahogyan nem ismertek az unió létrejöttének pontos okai, annak felbomlásának okairól sem tudunk többet. Mindenesetre a zempléni evangélikusok az evangélikus esperesség igazgatása alatt jobb körülményekbe kerültek a további fejlődésükhöz képest. A több mint hat évdizedes református - evangélikus együttélés után a zempléni evangélikus gyülekezeteket a református vizitátorok látogatták (a varannói szlovák prédikátoron kívül), és más módon is beleszóltak az egyházi életük fejlődésébe. Annak ellenére ez az együttélés egészében véve konfliktusoktól mentes volt. Természetesen bizonyos problémák itt is kialakultak időnként. Adatokat ilyen összetűzésékről, problémákról a megmaradt egyház-látogatási jegyzőkönyvek nyújtanak, elsősorban a varannói gyülekezetből, ahol egymás hatáskörébe ütközött a református pap és az annak alárendelt szlovák káplán, aki viszont egyaránt társesperes is volt, és ebből fakadóan a pap felettese is. Bizonyosan ez a tény volt a legtöbb nehézség okozója. A leggyakoribb összetűzések a szlovák káplán alacsonyabb jövedelmei miatt voltak, melyek nem érték el a pap fizetését. Viszont a szlovák káplán főleg a leányegyházakban tartotta az istentiszteleteket. Ezek a vagyoni viták gyakran ismétlődtek, és akkor sem maradtak el teljesen, amikor a szlovák káplán jövedelmeinek emelése megtörtént. Végül a vizitátor 1639-ben odaítélte a szlovák prédikátornak Hosszúmező összes jövedelemét. De erre inkább a rekatolizáció veszélye miatt került sor, amikor a szlovák evangélikus templomot elkobozták. Ebben a helyzetben a varannói evangélikusokat sokszor vádolták a helyi református hívek és a pap, hogy a viszályok szításával a protestantizmus létét veszélyeztetik a városban. További nézeteltérések, 453 DIENES, Dénes: Református-evangélikus únió..., 172. 454 DIENES, Dénes: Református-evangélikus únió..., 174 - 175. 171
