Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Evangélikus-református unió

Kónya Annamária - Kónya Péter

vagy inkább a vizitátor megjegyzései az evangélikusok istentiszteleti szokásait illették, mint pl. az alba hordása, mely a reformátusoknál meg- engedetlen volt.455

Mindennek ellenére a zempléni evangélikusok együttélése a többségben való reformátusokkal egészében véve békés, nagyobb nehézségek vagy konfliktusoktól mentes volt és egyedi szimbiózisnak számított a két protestáns irányzat egymással való vallási tanítása miatt a konfliktusok időszakában. Egyúttal az unió tisztán megmutatja a magyar és szlovák reformátusok együttélését a szlovák lutheránusokkal, akik ezen a területen zavartaEvangélikus parókiák a zempléni vizitációkban

lanul valhatták hitüket és nem voltak semmiképpen „titkos lutheránusok“, mint ahogy őket egyes irodalom nevezi.

Továbbá, több összetűzésnek a zempléni evangélikusok és a református esperesség közöt nem szlovák-magyar etnikai jellege volt, hanem sokkal inkább az akkori helvét-lutheri ellentétekből alakult ki. Legkevésbé voltak kitéve ilyen nyomásnak a többségben lévő evangélikus egyház részéről a kisebbséget alkotó reformátusok a kis számot kitevő egyházi gyülekezetekben a szomszédos Sáros vármegye területén. A sárosi reformátusok sokszor panasszal fordultak a vármegye vezetéséhez, és az ő konfliktusaikba az evangélikusokkal negyetemben nem egyszer a szomszédos Abaúji vármegyének is be kellett avatkoznia, amit az előző részekben tárgyaltunk. A 16. és 17. század folyamán Varannón és környékén kívül szlovák evangélikus gyülekezetek Zemplén vármegye más területein is léteztek, melyek az ungi espe455 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk..., 30, 112.

172