Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Rekatolizáció Felső-Magyarországon
Szlovák reformátusok a XVI-XVIII. században Pozsonyi vértörvényszék Több Tiszáninneni református prédikátornak időben sikerült elbújnia vagy elmenekülnie külföldre. Azokból viszont, akik megjelentek Pozsonyban, többségét, azaz 26-ot halálra ítélték. Mivel a halálbüntetést az uralkodó nem erősítette meg, az elítélt prédikátorok embertelen körülmények között raboskodtak a különböző várbörtönökben: Kapuváron (Beregszászi István, Kállai István, Rimaszombati K. János, Szalai János, Szendrei György, Szendrei Márton és P. Tatai Sámuel), Eberhardban (Németi György, Gömö- ri Kanta Pál), Komáromban (Köpeczi H. Balázs), Sárváron (Gömöri János, Ladmaczi István, Szentkirályi András, M. Szentpéteri István, Szentpéteri István), és Lipótváron (Füleki István, Harsányi M. István, Huszti Mihály, Kapossi István, Kálnai Péter, Karasznai Mihály, Otrokocsi F. Ferenc, Simo- nyi Péter, Szalóczi Mihály, Szentmiklósi János és Jablonczai János). Ezek közül nyolcán el is jutottak a nápolyi gályákra (Füleki, Kálnai, Karasznai, Köpeczi, Otrokocsi, Szalóczi, Simonyi, Jablonczai), ahol Füleki István meghalt. Közben néhányan meghaltak a börtönben, s mások áttértek, öreg és beteg Kapossi István szabaddá bocsáttatott. A Michael de Ryuter holland admirális segítségével a hét Nápolyban raboskodó lelkészen kívül még közben a kikötőbe érkezett Harsányi István is felszabadult. Utána szabadon bocsátották Beregszászi Istvánt a trieszti, Ladmaczi Istvánt, M. Szentpéteri Istvánt, Rimaszombati K. Jánost és P. Tatati Sámuelt a bukkari börtönből.233 A pozsonyi vértörvényszék után a rekatolizáció még erőteljesebben folytatódott. A többségében a reverzálist vagy az emigrációt választó lelkészek 233 RÁCZ, Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben, I. Lugos 1899, 90. 93
