Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Rekatolizáció Felső-Magyarországon

Kónya Annamária — Kónya Péter

Gályarabok Ryuter Mihály

után a protestáns lakosság pap és tanító nélkül maradt. Helyükre katolikus papok kerültek, sokszor jezsuiták, vagy más rekatolizációt folytató egyházi rendek tagjai (főleg pálosok). Az evangélikus és református egyház szuperintendensek, esperesek, papok, templomok, iskolák, parókiák nélkül tulajdonképpen meg lett semmisítve és tekintettel a magyar alkotmány és törvények felfüggesztésére (1673-ban), nem léteztek semmiféle törvényi határozatok, melyek a protestánsok helyzetét szabályozták volna a királyságban. Ebben a helyzetben sok földesúr, városi polgár és jobbágy konvertált. A felső-magyarországi peremvidékekből jobbágyok, városi polgárok és magyar katonák ezrei menekültek el a katonaság pusztítása és a vallási elnyomás elől a Partiumba, ahol a kurucok sorait szaporították, akik Erdélyben a magyarországi emigránsok vezetése alatt harcoltak az uralkodó katonái ellen.

Felső-Magyarországon egészen a 70-es évek végéig megszűnt bármilyen egyházigazgatás, azok struktúrái és maga az egyház fel lett számolva, prédikátorok csak illegálisan működhettek, és a hívek diszkriminációnak voltak kitéve. A mai Kelet-Szlovákia területén több református papot bújtattak földesuraik kastélyaikban és kúriáikban (Nagymihály, Tusa, Lasztóc, Pazdics, Vinna és máshol).234

234 CSÁJI, Pál: Rákóczi András 1752. évi szlovák zsoltárfordítása XVII. - XVIII. Századi szlovák, cseh egyházpolitikának keretében. Budapest 1954. Kézirat. Sárospataki Református Kollégium Könyvtára, 9.

94